Sarkady Emília: Cserfes Rézi (verses mese)
Cserfes Rézi kis boszorka nagy bánata, hogy az orra még a piszébbnél is piszébb, fitosnál is fitosabb. Csiri-hegyen, Biri-völgyön nincs boszorka csinosabb.
Cserfes Rézit kiskorába’ beíratták iskolába: a híres és nevezetes biri-völgyi tanodába.
Ott aztán minden apróság fújta az ősi mondókát:
„A boszorkány féltett kincse
nem az, mit elrejt a pince.
Nem arany és nem drágakő,
de bibircsókot nevelő
banyaorr, mely nem kis pacni,
úgy szép, hogyha egy arasznyi!”
Szegény Rézi mit tehet? Jó boszorka hogy lehet, amíg az ő pisze orra ilyen csöppnyi, ilyen morzsa?
Tűri hát, hogy Borcsa nénje, Boszorkányföld büszkesége, a legbanyásabb boszorka, bűvölje és varázsolja. De nem segít rajta bűbáj, békaborda, ebihalháj, ráolvasás, száz varázslat, kenőcs, főzet, titkos párlat.
– Rézi reménytelen eset, jó boszorkány sosem lehet! – mondják a vérbeli banyák, odvas tölgyön ütve tanyát.
Szegény Rézi bánatába’ felkuporog a padlásra. Poros padlás zegzugában, ütött-kopott ládikában ott régi tükörre bukkan, kíváncsian belekukkant. Rézi visít is egy nagyot:
– Lehet, hogy ily csúfság vagyok? Jaj, jaj! Mit tett velem Borcsa, fondorlatos vén boszorka!
– Banyaorra vágytál egyre! – szól a tükör nagy nevetve – Rézi, hát nem te akartad? Örülj hát, hogy most megkaptad! Bibircsókkal kicifrázva szaladhatsz az iskolába. A legrútabb banya lettél! Ennél jobban mit szeretnél?
– Ezer macska, száz seprűnyél! De hisz ez a tükör beszél! És csúf lesz, ki beletekint! Csak az orrom lenne megint… – suttog megszeppenve Rézi, talált kincsét sírva nézi.
Míg a tükör kacag, kacag:
– Rézi, Rézi! Becsaptalak! Nézd csak, megvan fitos orrod, nem látsz rajta hibát, foltot! Nézd csak, ez már nem varázslat! Látod bájos arcocskádat?
– No, és az a csúf boszorkány?
– Csuda remek tréfa volt ám! Remek tréfa és jó lecke, vésd hát örökre eszedbe: Mert az igazi boszorka, – bármekkora is az orra –, bűverejét és varázsát csakis kobakjában hordja!
© Nagy Anzsa illusztrációja
“Ez a verses mesém régebben keletkezett és igazi “családi vállalkozás”: ihletője nagyobbik lányom volt, illusztrátora a kisebbik lányom, nekem csak meg kellett írnom…
Csiri-hegy és Biri-völgy azóta “benépesült”, és legújabb mesesorozatom egyik fontos helyszínévé vált.”
(a szerző)