Skolik Ágnes: Az igazi meglepetés (mese)
Már magasan járt a nap, amikor Jánoska felébredt. Szombat volt, és nem kellett óvodába mennie. Amint kinyitotta a szemét, rögtön eszébe jutott, hogy holnap lesz húsvét, és vajon mit fog hozni neki a nyuszi?
Gyorsan felöltözött, belebújt a papucsába és kiment a konyhába. A konyhában a nagymama szorgoskodott. Kalácsot dagasztott, sonkát főzött, tormát reszelt.
– Jó reggelt, nagyi – köszöntötte Jánoska.
– Jó reggelt, kincsem – válaszolt a nagyi, és megölelte a kisfiút. – Jaj, a kötényemtől csupa liszt lett az orrod – mondta nevetve, és egy konyharuhával letörölte Jánoska orra hegyét.
– Nagyi, ugye már csak egyet kell aludni, hogy jöjjön a nyuszi?
– Igen, bogaram, holnap lesz húsvét vasárnap!
– De jó, én már nagyon izgulok – lelkendezett a kisfiú.
Reggeli után Jánoska első útja az udvarra vezetett. Köszönt a kutyusnak, megsimogatta a cicát, és benézett a tyúkudvarba is. A tyúkok és a libák békésen csipegettek, a gyöngytyúkok a fa tetején rikácsoltak, a színes tollú kakas pedig hetykén sétálgatott az udvaron. Az udvar végéből, a fészerből a fúrógép hangja hallatszott.
– Megnézem, mit csinál a nagypapa – gondolta a kisfiú, és elindult a fészer felé.
– Jó reggelt, nagypapa, mit csinálsz?
– Jó reggelt, fiacskám! Egy kis házikót csinálok.
– Ki fog a házikóban lakni?
– Hát, tudod, arra gondoltam, hogy hátha fáradt lesz a nyuszi, amire ideér hozzánk, és ha szeretne megpihenni, akkor itt lesz neki ez a házikó.
– Jaj, ez nagyon jó lesz! – lelkendezett a kisfiú – Majd hozok egy tálkában vizet a nyuszinak, hátha szomjas lesz – Még a végére sem ért a mondatnak, de már szaladt a pajtába, hogy itatóedényt keressen a nyuszinak.
Amire beesteledett, elkészült a nyusziházikó. Jánoska betette a vizestálat, a házikó egyik sarkába pedig szénaágyat készített a fáradt húsvéti nyuszinak.
Másnap reggel a kisfiú nagyon korán felébredt. Gyorsan felöltözött, és szalad ki az udvarra, megnézni a nyuszi házat. A házikó ajtaja zárva volt, és odabentről két aranyos nyuszi tekingetett kifelé. Az egyik nagyobb volt és szürke, a másik hófehér.
Jánoska egy darabig gyönyörködött a nyuszikban, majd beszaladt házba.
– Anya, apa, nagyi, beköltözött a nyuszi a házikóba! És nem is csak egy, hanem kettő! Gyertek, gyertek, nézzétek meg! – és már szaladt is újra az udvarra a kisfiú.
A kisfiú szülei is odaértek a kis házikóhoz, és megcsodálták az aranyos nyuszikat. Jánoska egy papírlapot vett észre a drótháló közé dugva.
– Nézzétek, egy levél! Anyuci, olvasd fel nekem – nyújtotta át anyukájának a levelet a kisfiú.
Anyukája kisimította az összehajtott papírlapot, és olvasni kezdte az írást:
“Kedves Jánoska, amire ideértünk, nagyon elfáradtunk, és sajnos az ajándékok is elfogytak. Ha nem bánnád, akkor szívesen itt maradnánk ebben a szép kis házikóban, nálatok. Lennél a mi kis gazdánk?”
– Igen, igen, nem bánom, hogy nincs ajándék, és örülnék ha itt maradnátok, kedves kis nyuszkók! – lelkendezett a kisfiú.
Jánoska ugrált, tapsolt örömében, a szüleik pedig boldogok voltak, hogy sikerült igazán nagy meglepetést okozni a kisfiúnak.
Nagy Ágnes illusztrációja