Varga Irén: A nagy réparablás (vers)

Megjelent: 2020. április 23. Kategória: Hangos mese, Mese

A vers meghallgatható itt, a szerző előadásában:

Mező végén a pusztában
nyuszi anyó élt egy házban.
Szíve-lelke csupa tréfa,
ilyen volt ő: Bolyhos Éva.

Mindig sokat viccelődött,
mindenkivel élcelődött,
mások után leskelődött,
lódított és heccelődött.

Egyszer aztán egy szép napon,
Éva árult a piacon,
közben tanakodott azon:
Mi lesz ebből, mennyi haszon?

Onnan este hazatérve
nyitva volt az ajtó résre.
Bekukucskált, kicsit félve,
s látta, hogy őt nagy baj érte.

Rendőrt hívott azon nyomban
s elmondta a telefonban:
– Betörő járt hajlékomban,
Jöjjenek ki, de rohamban!

Tomi hadnagy volt bent éppen,
ő már nem hitt a mesékben.
– Viccelődik, kedves néne?
Tréfa-répa volt ebédre?

Felhergelte ezzel Évát:
– Félretéve minden tréfát,
értsd meg, Tomi, a problémát:
míg én hordtam a portékát,

erre jártak zsivány hordák,
házacskámat kifosztották,
répáimat mind elhordták,
a vetést is letaposták.

Jön is Tomi, szirénázva,
ereszkedik négykézlábra,
nyomot keres csúszva-mászva,
hogy a tettest megtalálja.

– Az a helyzet, Éva néni,
nincsen itt miről beszélni.
Nem találtam túl sok nyomot,
mit a tettes hátra hagyott.

Éhes sáskahorda tette,
A répákat mind megette,
Káposztákat lelegelte,
A nyomokat eltüntette.

Kezdődhet a takarítás,
adok is majd erről írást.
Felesleges most a sírás!
Tetszett kötni biztosítást?

– Kötöttem én, de mi haszna?
Nem vihetem a piacra!
Itt maradok szomjan-éhen,
vízen és száraz kenyéren.

Szörnyű ez és hihetetlen,
feldolgozni lehetetlen!
A rendőrség tehetetlen,
a bánatom feneketlen.

– Nem kell, néne, ez a dráma,
minden jó lesz, majd meglátja!
Szomszédjai mind szeretik,
megitatják, megetetik.

Figyeljen csak, és meglátja,
milyen sok a jó barátja!
Nézett Éva fejcsóválva,
kétkedőn a csodát várva.

Jött is hamar a sok szomszéd,
fazekakat hoztak, s kondért,
répával megrakott kordét,
megpúpozva arra sok fért.

Segítettek mind a nyuszik,
bátrak és az alamuszik.
Rendeztek egy jó nagy bulit,
nem csináltak ramazúrit.

Megnyugodott végre, végre,
nem üldözte éhség réme.
Hálálkodott Éva néne,
nyuszi-puszit kaptak érte.

Császár Mihály illusztrációja