Vicsik Renáta: A játszótér (mese)
Volt egyszer egy kis házikó, abban élt Nagyapó. Egy nap fogta a ceruzáját és egy nagy papírt, azzal kiment a kertbe. Ott elkezdett rajzolni, és méregetni.
Egyszer csak így szólt a ceruza:
– Nagyapó! Tulajdonképpen mit is rajzolgatunk?
– Tudod, nemsokára meglátogat a kisunokám – válaszolta Nagyapó. – Biztos örülne egy játszótérnek. Homokozó, csúszda, egy hinta… ilyesmire gondoltam. Hogy tetszik? – kérdezte a rajzra mutatva.
– Ó, igazán szép – válaszolt a ceruza.
– Akkor idekészítem az anyagokat – mondta Nagyapó, és így is tett.
Egy óra múlva múlva azonban sóhajtozva ült le a kerti padra.
– Most egy kicsit lepihenek, mert elfáradtam. Utána folytatom, hogy időben elkészüljek – szólt Nagyapó, és bement a házikóba.
A ceruza kint maradt az udvarban.
– Pszt!… Hééé…. Cerkaaa! – hallatszott egyszer csak.
Ceruza körülnézett, és látta, hogy a szerszámok leskelődnek a műhelyből.
– Hol van Nagyapó? – kérdezték.
– Bement a házba. Kijöhettek! – válaszolt a ceruza.
A szerszámok kíváncsian állták körül a rajzot.
– Hallottuk, hogy a kisunokájának készíti! Szegény, biztos elfárad, mire kész lesz. Nehéz munka ez már az ő korában! – beszélték egymás között.
A Stihl fűrész egyszercsak így szólt:
– Mi lenne, ha besegítenénk neki? Úgyis csak unatkozunk odabent!
– Szuper ötlet! De jó! Én is erre gondoltam! – kiáltottak a többiek.
Nosza, megnézték Nagyapó rajzát, és nekiláttak. A markoló és a betonkeverő a kertbe mentek előkészíteni az alapokat. A talicska vitte utánuk a homokot, vizet, cementet. A kukásautó meg elszállította a sok földet, amelyet kiástak. A gereblye pedig egyengette a területet. A többiek addig a famunkának álltak neki. A colostok lemérte, a ceruza bejelölte, a fűrészek vágták a gerendákat. A kisfűrész addig kérte őket, hogy adjanak neki is munkát, míg végül megengedték, hogy ő vágja a homokozó kisebb elemeit.
Nagyon boldog és büszke volt a kisfűrész, hogy ő is segített!
A darus kocsi felállította a hintaállványt, a markoló pedig felcsatolta a villáskarját, és óvatosan levitte a kertbe. Ott szépen a helyére emelték az állványt. A csúszda vázát is levitték, és a homokozó mellé állították. Szerencsére a beton is megkötött addigra. A csavarhúzó rászerelte a csúszdát a vázra, és beleengedték a végét a homokozóba.
Épp akkor jött ki Nagyapó a házból, és észrevette, hogy mi történt. Ceruza odasietett hozzá és így szólt:
– Ne haragudj, Nagyapó! Tudjuk, hogy felügyelet nélkül nem szerelhetünk, de szerettünk volna meglepetést szerezni Neked is!
Nagyapó elmosolyodott, szeme könnyes lett az örömtől, és azt mondta:
– Kedves szerszámaim! Köszönöm nektek ezt a meglepetést! Bevallom, hogy egyedül nehezen tudtam volna elkészíteni. A kisunokám nagyon fog örülni ennek a szép játszótérnek. Fejezzük be együtt!
Így is tettek. Este aztán hálából Nagyapó szépen letisztította és beolajozta a szerszámokat.
A kisgyerek pedig nagyon örült a játszótérnek, és azóta is boldogan játszik Nagyapóval a kertben.
A szerző bemutatkozása:
A mese történetének eredeti szerzője kisfiam, Ábel. Az esti mesélésnél ő találta ki a történetek szereplőit, illetve a mese főbb történetét, mert észrevette, hogy a kedvenc szerszámairól nem szól mese. Így születtek meg sok évvel ezelőtt az Ábel-mesék, aminek egyik kis története A játszótér is.