Vízhányó Dorina: Hétfő nélkül nincs élet (mese)

Megjelent: 2019. október 24. Kategória: Mese

Az alábbi mese a vecsési Bálint Ágnes Mesefesztivál egyik díjnyertes pályázata.

Írta: Vízhányó Dorina, 14 éves tanuló. 

Egyszer volt, hol nem volt, a hetedhét sziklás hegyszirten is túl élt egy sárkánycsalád. A sárkánymama épp a hét tojásán üldögélve várta, hogy megrepedjen a héjuk. Nagyon izgatott volt, hogy mikor bújnak elő kicsinyei.

Egy csodálatos hétfői napon végre valahára az egyik tojás mocorogni kezdett és kidugta fejét egy aprócska sárkányfióka. Innentől kezdve nem volt megállás, sorban jöttek a többiek. A tojások, mint a buborékok pattantak szét a hét minden napján, egymás után. A sárkánymama a hét csemetéjét a hét napjairól nevezte el aszerint, hogy ki melyik napon született. Így az első sárkányt Hétfőnek, a másodikat Keddnek, a harmadikat Szerdának, a negyediket Csütörtöknek, az ötödiket Pénteknek nevezte el, a hatodiknak a Szombat, az utoljára érkező jövevénynek pedig a Vasárnap nevet adta.

Telt, múlt az idő, a sárkánygyerekek gyorsan nőttek. Hangos zsivajgás árasztotta el a barlangot, ahogy a hét poronty kergetőzött, játszadozott. Jó testvérek voltak, nagyon szerették egymást. Mindig mindent együtt csináltak, mind a heten. Egyszerre ettek, aludtak, együtt labdáztak, repkedtek a sziklaszirten. Anyjuk minden este mesélt nekik lefekvés előtt. Ilyenkor a hét csöppség összebújva anyjuk köré kuporodott, és úgy hallgatták a mamájuk csengő hangján szóló történeteket.

Igen ám, de gyorsan eljött a nap, mikor iskolába kellett menniük. Mint az igazi gyerekeknek, a sárkánykölyköknek sem tetszett a változás. Néhányukat fárasztotta a tanórai odafigyelés. Az egyik sárkányocska pedig rettegett, ha felszólították. Többen voltak, akik a házi feladattól kaptak frászt. A korábbi jó testvérek egyre többet vitatkoztak. Hol azon civakodtak, hogy már megint ki tette el a másik tollát, ki hagyott rendetlenséget az asztalon, hol pedig az bántotta őket, hogy az egyik már rég játszhatott, míg a mások még mindig az asztal fölött görnyedtek, leckét írva. Meg persze nem szerettek korán kelni sem.

Alig várták a hétvégéket. Szombat és Vasárnap nagyon büszke volt a nevére, mert ha eljött az ő napjuk, akkor ismét csak a barlangbújócskáé és a kincsvadászaté volt a főszerep. Ilyenkor nagyon boldogok voltak. A sárkányfiókák nem szerették, ha véget ér a hétvége és ismét elkezdődik egy-egy új hét.

Mivel minden hét a hétfői nappal kezdődik, gyorsan kiforralták, hogy mindenről a hétfő tehet. Ezért, ahogy teltek a hetek, hónapok, egyre többet gúnyolták Hétfő nevű testvérüket.

– Mert mindenről Te tehetsz! – zúgolódtak a pimasz sárkányok.

– Hétfő, csak bajt hoz a fejünkre! – mondták egyetértően.

– Miattad kell suliba menni! – kiáltotta felháborodva Szombat.

– Jobb lenne, ha Hétfőt elűznénk és akkor nem kezdődne el a következő hét! – hangzott feldúlva Vasárnaptól.

Addig mérgesedett el a helyzet, hogy a gyerekek szegény Hétfőt teljesen kiközösítették. Senki nem beszélt már vele, nem akartak még a létezéséről sem tudni, mindig messziről elkerülték.

Bánatos Hétfő jobbnak látta, ha világgá megy. Azt gondolta, hogy testvérei sokkal boldogabbak lennének nélküle. Így hát egyik éjjel, mikor a többiek már mélyen aludtak, fogta magát és nekivágott a
nagyvilágnak. Felrepült a legmagasabb szikla peremére, melyen egy sűrű, sötét erdő állt. Szomorúan cikázott a fák fölött. Mikor pedig már apró szárnyai nem bírták szíve nehéz súlyát, gyalog folytatta a világ végére vezető útját. Lógó orral addig ment, mendegélt, míg az erdő közepén egy tisztásra nem ért. A fű finoman simogatta fáradt talpát. Mivel már nagyon álmos volt, leheveredett. Összegömbölyödve olyan volt, mint egy nagy, piros fonalgombolyag. Barna, falevél mintázatú foltjai szinte beleolvadtak a fák árnyékába. Halkan szuszogott, és arcán egy hatalmas könnycsepp ült. Fejét lehajtotta, kis kezeit feje alá helyezte. Piciny szárnyait magához szorította, lábát a hasához húzta. Ártatlan, búzavirágkék szemein keresztül szomorúan bámult a nagyvilágba.

– Jaj, anyu! Nagyon hiányoztok! De tudom, jobb lesz nektek nélkülem. – sóhajtotta bánatosan.

A sötét éjjel csillagport szórt fáradt szemeire, és szép, lassan álomba szenderült. Eközben a sárkánykunyhó fölött komótosan felvirradt a nap, és a hat sárkányfióka lassan nyitogatni kezdte szemeit. Aztán ahogy a reggelizőasztalhoz ültek, azonnal észrevették, hogy eggyel kevesebben vannak. Gyorsan körülnéztek, ki is hiányzik.

–Na végre, eltűnt Hétfő! – hangzott fellengzősen az egyik testvértől.

– De jó, nem lesz új hét, ezután már örökre hétvége marad! – ujjongott a másik.

– Nincs többé korán kelés! – mondta álmosan a harmadik.

Aztán anyjuk maga köré gyűjtötte kicsinyeit és bársonyos hangján kezdte faggatni fiókáit.

– Tehát azzal, hogy eltűnt Hétfő, nem kezdődik új hét? – kérdezte őket.

A sárkánykölykök heves bólogatással helyeseltek anyjuk kérdésére.

– De hát akkor mi lesz a keddel, a szerdával és az összes többi nappal? Azok se jönnek el? – kérdezte furfangosan a sárkánymama. – Lehet, hogy ezentúl majd keddel kezdődik a hét? S ezért majd szegény Keddet is elűzzük itthonról?

Kedd megszeppenve húzta be fülét, farkát.

– Tudjátok, a hétfői napnak nincs könnyű dolga – folytatta a bölcs sárkánymama – Ő az első a héten. Senki nem szereti, pedig nem tehet semmiről. Pont ugyanolyan, mint az összes többi nap. Sőt! Kedd, például te az első ingatag lépéseidet hétfőn tetted meg. Szerda, te is tudod, akkor döntötted el, hogy híres festő leszel, mikor a szülinapi tortádba beletapicskoltál, és csokis kézlenyomatokkal díszítetted ki a barlang falait. Milyen fontos hétfői nap volt az számodra, ugye? Csütörtök, emlékszel az első szavalóversenyedre? Hatalmas sikert arattál, állva tapsolt a közönség és te dagadó büszkeséggel ugrándoztál egész nap. Azon a hétfőn az egész osztály téged ünnepelt. Ugye, jó érzés volt? Ahogy Péntek élete első gólját is egy hétfői focimeccsen szerezte. Nézd csak, a kupa azóta is ott díszeleg az ágyad fölötti polcon! Na és ti, Szombat és Vasárnap, emlékeztek a Lávakövi táborra? Olyan sok felejthetetlen élménnyel tértetek vissza! Kitaláltátok már? Igen, az is hétfőn kezdődött.

A kis sárkányok fejében valami furcsa gondolat kezdett el motoszkálni. De anyjuk egy kis szünet után lassan, szomorú hangon suttogta tovább mondandóját.

– Valamint Hétfő volt a legbátrabb, aki elsőként bújt ki a tojásból. Őt tarthattam először karjaimban, és most nincs közöttünk…

Néma csönd lepte el a szobát. A gyerekek lesütött szemmel ültek anyjuk előtt.

– Menjünk, keressük meg Hétfőt és hozzuk haza! – kiáltottak fel szinte egyszerre asárkányfiókák.

Ez idő tájt a fűben heverő, elhagyatott kis sárkány is ébredezni kezdett. Mikor kinyitotta álmos szemeit, azt látta, hogy testvérei egymásba karolva körülötte ülnek. A napsütés szinte elvakította, s hirtelen nem is tudta eldönteni, hogy ébren van-e vagy álmodik.

– Bocsánat, hogy elkergettünk! – zengte egyszerre a hat sárkány. Gyere vissza hozzánk, szükségünk van rád! – mondták a testvérek.

Hétfő természetesen azonnal megbocsátott nekik. A sárkánymama széles mosollyal, elégedetten nézte gyermekeit. Mindannyian tudjuk, hogy vannak nehéz pillanatok. Ha nehézségekbe ütközik, olykor bizony még a sárkány is megriad. A hétfői nap lehet olyan, mint a sárkány, de közös erővel minden akadály leküzdhető. S új élmények nélkül mit sem ér az élet!

Prelozsnik Dóra illusztrációja