B. Mihály Csilla: Gyere ki! (vers)
Havazik, havazik, hópihe szálldos,
gyönyörű a határ, csendesen álmos.
Havazik, havazik, hópihe szálldos,
gyönyörű a határ, csendesen álmos.
Bomlik a hajnali ég. Vaj-puha barkapihék
szállnak előttem, utánam, napsugarakra sudáran.
Hold világa hintaágy, szép ezüstfonál,
leng az éjbe szőtt mesén, fénye füstopál,
szél hever hanyatt ölén, langy esőnyomon,
nézi, mily csibész a csend, háztetőn oson.
Égi madárdal száll fel az ágról,
cinketorok
fújja a nótát, szél keze zsákol
és toporog
tél kapujában, rongyos a kedve,
összeharácsolt kincsedet ejtsd le,
hó befedi.
Bűvöl a bíbor pompa, varázs,
szél tenyerében csöppnyi darázs
úszik az égen, tarka levélen,
köd takarója bontja serényen
ősz aranyát.
Gömbölyűre nőtt a Hold ma,
mintha fényes labda volna.
Ott világít, fenn, az égen!
Nyújtózom, de el nem érem.
Földig hajló fűzfaágon
szellő játszik, szenderálom
ring a fényben nesztelen,
tarkaszárnyú sejtelem.