Papp Róbert: Napraforgó (vers)
Sárga tányér kerek arccal
Hunyorít az égre.
Felhők közt a napkorongot
Meglátja-e végre.
Sárga tányér kerek arccal
Hunyorít az égre.
Felhők közt a napkorongot
Meglátja-e végre.
Jelmezbálba ment a béka,
Gólya úrnak öltözött,
Úgy illegett, úgy billegett
A sok gólyahölgy között.
A gyerek is ember, csak könnyebb a súlya,
Bár néha zokniját fordítva húzza.
Ugyanúgy bánkódik, ugyanúgy örül,
Mint százból százan a felnőttek közül.
Megnyílt végre nálunk is az
Első gólyaszálloda.
Tekintse meg, csúcsidőben
Mennyi gólya száll oda!
Serken a hónak zsenge virága,
Dérben és fagyban dermed a tó.
Hópihe-dunna óvja, vigyázza,
Védi a fagytól hótakaró.
Ahogy anyu mesél,
Nem mesél úgy senki,
Szavára száz tündér
Szobám körbelengi.
Mély álomba ringat,
Simogatja kezem.
Ahogy anyu mesél,
Az olyan jó nekem.