Stefán Luca: Az én apukám (vers)
Reggelente felkel korán
hogy ő legyen a mászókám.
Délben néha nem ebédel,
hátha gyorsabban alszom el.
Ha nincs itthon, alig várom,
hogy jöjjön és velem játsszon.
Feldobál ő jó magasra,
Vigyáz, hogy ne essek hasra.
Kacagok, ha megcsikiz ő,
s aztán mondom neki: heő.
A szemébe belenyúlok,
ha nem hagyja, még én sírok.
Jó kis tölcsér az ő füle,
néha nyállal teszem tele.
Kitaposom én a belét,
nem bántott még sosem ezért.
Ne nézz bárgyún, ne nézz kukán,
rólad szól a vers, apukám!
Apák napjára egy totyogó nevében, 2013