Éles Anett: Anyukám egy csoda (vers)
Anyukám egy csodalény,
kezdeném az elején:
Reggelente korán kel,
ő húzza a redőnyt fel.
Kedvesen csak szólongat:
– Aludtál már jó sokat!
Ekkor mindig énekel,
tán, hogy ne szundítsak el.
Készíti a reggelit,
a kis táska megtelik.
Rohan, főz és mosogat,
intézkedik jó sokat,
közben dolgozik is ő,
mennyi rengeteg erő!
Értekezlet, munka sok,
és még néha rossz vagyok,
mégis oly türelmes ám,
az én édes anyukám!
Leckénél, ha kell, segít,
vacsorát is melegít,
mesét mond, úgy alszok el,
esténként ő énekel.
Apát is úgy imádja,
szaladnék a világba,
s mindenkinek mondanám:
Bizony, ő az anyukám!
Néha fáradt, van rá ok,
mert bizony a munka sok.
Mégis mosolyog csak ő.
Honnan ennyi sok erő?
Hogyha én is nagy leszek,
bámulnak az emberek:
Ügyes ez az ifjú lányka,
olyan, mint az anyukája!