B. Mihály Csilla: Békanóta
Béka, béka, brekeke,
jaj, de jó e móka,
kuruttyoljunk egyszerre
kecskebéka-módra:
Béka, béka, brekeke,
jaj, de jó e móka,
kuruttyoljunk egyszerre
kecskebéka-módra:
Néhány éve Lackó barátom a nagyszüleinél nyaralt egy tiszaparti falucskában, amikor oly különös kalandban volt része, hogy el se hinném, ha nem éppen magam mesélném.
Tavirózsa árnyékában
békacsalád élt egy várban.
A legifjabb legényke
legyet akart ebédre.
1.
Röppen a lepke, duruzsol a méh,
dong a darázs és zümmög a légy.
Éled az erdő, hangos a rét,
pergeti a tücsök hegedűjét.
Mért szúrós a sün bundája?
Tűpárnát varrtak reája.
Csendes a tó, és partján a szálas
mocsári nádas, alvó világ.
Alszik a káka, alszik a sás is,
liliom szárán az apró csigák.
Jelmezbálba ment a béka,
Gólya úrnak öltözött,
Úgy illegett, úgy billegett
A sok gólyahölgy között.