Juhászné Bérces Anikó: Cicacsendélet (vers)
A vers a szerző előadásában meghallgatható itt:
A vers a szerző előadásában meghallgatható itt:
Készülődik türelemmel,
komotósan nyalogat,
szíve telve szerelemmel,
ásítozik nagyokat.
Cila Milla sértődötten nyalogatta selymesre fésült bundácskáját. Gondolatai cikáztak, ahogy jobb mancsát mosta, miután minden egyes fehér szőrszállal végzett. Kis pajtása, Egér Elek szaladt oda hozzá, mielőtt az őrkandúrok meglátták volna, akik fel-alá masíroztak, hogy a hercegnőt biztonságba tudják.
Egyszer volt, hol nem volt, egy falvacskában, egy kicsike kis házacskában éldegélt egy pöttyös kandúr. Nagyon boldog kis kandúr lehetett volna, azonban a pöttyei állandóan viszkettek, folyton vakaróznia kellett miattuk. El is határozta, mikor felnőtt, hogy elmegy világgá, hátha valaki meg bírja szabadítani a folyton viszkető pöttyeitől.
Szénaboglya
Szalma copfja
Szűk szellőben lengedez.
Cirka ujjnyi
Cica úrfi
Mancsaival elszemez.
Tarka cica, fehér cica
beszökött a kamrába,
söprögető gazdasszonyuk
a két ravaszt meglátta.
Ej, haj hol a vaj?!
A két cica megette!
Torkosokat a gazdasszony
seprűjével kergette.
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl… Minden izgalmas mese így kezdődik, ugye? Üsse kő, indítsuk mi is így!