Juhászné Bérces Anikó: Cicacsendélet (vers)

© Bödők Vrábel Tünde illusztrációja
A vers a szerző előadásában meghallgatható itt:
© Bödők Vrábel Tünde illusztrációja
A vers a szerző előadásában meghallgatható itt:
Téglásné Lovász Éva illusztrációja
Készülődik türelemmel,
komotósan nyalogat,
szíve telve szerelemmel,
ásítozik nagyokat.
Cila Milla sértődötten nyalogatta selymesre fésült bundácskáját. Gondolatai cikáztak, ahogy jobb mancsát mosta, miután minden egyes fehér szőrszállal végzett. Kis pajtása, Egér Elek szaladt oda hozzá, mielőtt az őrkandúrok meglátták volna, akik fel-alá masíroztak, hogy a hercegnőt biztonságba tudják.
© Almás Zsófi illusztrációja
Egyszer volt, hol nem volt, egy falvacskában, egy kicsike kis házacskában éldegélt egy pöttyös kandúr. Nagyon boldog kis kandúr lehetett volna, azonban a pöttyei állandóan viszkettek, folyton vakaróznia kellett miattuk. El is határozta, mikor felnőtt, hogy elmegy világgá, hátha valaki meg bírja szabadítani a folyton viszkető pöttyeitől.
© Rátkai Béla illusztrációja
Szénaboglya
Szalma copfja
Szűk szellőben lengedez.
Cirka ujjnyi
Cica úrfi
Mancsaival elszemez.
© Kőszegi Tímea illusztrációja
Tarka cica, fehér cica
beszökött a kamrába,
söprögető gazdasszonyuk
a két ravaszt meglátta.
Ej, haj hol a vaj?!
A két cica megette!
Torkosokat a gazdasszony
seprűjével kergette.
© Aros Éva illusztrációja
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl… Minden izgalmas mese így kezdődik, ugye? Üsse kő, indítsuk mi is így!