H.Gábor Erzsébet: Kicsi kacsa, kicsi cica (vers)
Kicsi kacsa pihe, puha,
testén könnyű toll a ruha,
sárga színű mint a Nap,
szellő száll a híd alatt.
Kicsi kacsa pihe, puha,
testén könnyű toll a ruha,
sárga színű mint a Nap,
szellő száll a híd alatt.
A jóságos Mikulásnak
Volt egy kedves barátja:
Aranyszívű, okos szemű
Hűséges, szép kutyája.
Macska szeme, ha kitárul
a Nap fényét befogadja.
Macska szeme, ha bezárul
napfény lesz a szeme rabja.
Egy meleg tavaszi napon a Keszekusza utcát finom fánkillat lepte be. Az illat egyenesen Cikcakk úr ablakán osont ki. Cikcakk úr éppen citromos fánkot sütött drága jó macskáinak, pontosabban Hopinak, Krumplinak és Lekvárnak, akik mint mindig, most is egy zsámolyon csücsültek és várták a finom falatokat.
Valahol a hétmérföldes hegyen túl, de a csillagkincses tavon innen élt egy vénséges-vén házaspár. Nem elég, hogy öregek voltak, de a lábaik is úgy fájtak, hogy folyton áztatniuk kellet ecetes-sós vízben. Tudjátok, az sokat tud enyhíteni az ilyen reumás fájdalmakon.
A vers meghallgatható itt. Elmondja Stefán Dalma (4 éves):
Kertbe vittem öt kismacskát,
s nem maradt, csak négy,
mert az egyik megijedt, hogy
rászállott a légy.