F. Nagy Gábor: Itt a tél… (vers)

© Nagy Judit illusztrációja
Itt a tél, megérkezett,
sietősen lépkedett,
fagyos széllel fütyörészett,
beszürkítve az eget.

© Nagy Judit illusztrációja

© Vig Ferencné illusztrációja | vig@cserhatnet.hu
Égi madárdal száll fel az ágról,
cinketorok
fújja a nótát, szél keze zsákol
és toporog
tél kapujában, rongyos a kedve,
összeharácsolt kincsedet ejtsd le,
hó befedi.

© Kiss-Vörös Mónika illusztrációja
Reggelente kitárva az
ablakom;
Széncinegék csicsergését
hallhatom.

© Bedő Izabella illusztrációja
Gesztenyefa levele,
Mint a gyerek tenyere,
Mennyi, mennyi gesztenye
Csüng ágáról lefele.

Illusztrálta © Kürtössy Zsuzsanna
Itt a cinke, a picinke,
fütyörész az ágon,
ugrabugrál, nézelődik,
magot keres, látom.

© Antal Viktória illusztrációja
Ébred a Nap, kék égen csillan a fénye.
Száz sugara hint forró csókot a dérre.
Olvad a hó, kis csermely csobban a tóba,
illan a tél, mintha soha nem lett volna.

Illusztráció © Székely Barbara | kistaska7@gmail.com
Pezsdül a vérem, itt a tavasz,
enyhe a lég, a rét se havas.
Tó jege eltűnt, Nap odalát,
ébred a parton, suttog a nád.