Péter Tímea: Nyári éjjel, csillagok… (vers)
Nyári éjjel, csillagok…
Nyári éjjel kint vagyok,
Fenn az égen csillagok…
Lefekszem a nedves fűre,
Csillagfény hull rám s a földre!
Nyári éjjel, csillagok…
Nyári éjjel kint vagyok,
Fenn az égen csillagok…
Lefekszem a nedves fűre,
Csillagfény hull rám s a földre!
Töpörödöttláb kapitány az éjszakai égbolt csillagvizein hajózott társával, Kockakutyával. Kockakutya nem csak a nevében volt kocka formájú, hanem azért is, mert a kapitány csak úgy tudta megnyírni, ha ráhelyezett egy rácsos dobozt, és körbevágta a kutya szőrét. Máskülönben csupán egy szőrlabda lett volna, és ki tudja, talán még a fedélzetről is legurult volna.
A tejúton szekér döcög,
Göncöl a neve.
A szekérben a sok kondér
Tejjel van tele.
Csillagszemű pej paripám,
hozzám futva lépte vidám,
fölpattanok a nyergébe,
ugratok a magas égre.
A vers meghallgatható itt. Elmondja Mészáros Andrea:
Nyári égen Nap az úr,
forró fénye szinte szúr,
perzsel, éget ostora,
elbújnál, de nincs hova,
színarany a korongja,
olyan mintha forogna.
Csillag az égen
majd fel is érem,
fenn a magasban
száll telivérem.