Skolik Ágnes: Mese a fecskéről, aki nem tudott útra kelni (mese)

B. Huszár Bernadett illusztrációja
Meleg, nyárvégi este volt. A villanydróton fecskék ücsörögtek. Várták, hogy megérkezzenek a többiek, és közben a közelgő utazásról beszélgettek.

B. Huszár Bernadett illusztrációja
Meleg, nyárvégi este volt. A villanydróton fecskék ücsörögtek. Várták, hogy megérkezzenek a többiek, és közben a közelgő utazásról beszélgettek.

Illusztrálta © dr. Kebeley Tímea üvegfestő | www.varazsuveg.hu
Reám csókolja melegét a pajkos,
makrancos szellővel érkező Tavasz,
vele ébredek én is, mint bolondos,
– zsongástól bódult – örök ifjú kamasz.

© Rózsás Melinda illusztrációja
1.
Röppen a lepke, duruzsol a méh,
dong a darázs és zümmög a légy.
Éled az erdő, hangos a rét,
pergeti a tücsök hegedűjét.
Napsugár száll őszi szélben
Lenge ökörnyálon,
A nyár színes búcsúkönnye
Ring a pókfonálon.

A szerző foltvarrással készített munkája
– Anyukám, én ilyet még nem láttam! Nézd, azok a kis madárkák ide-oda röpdösnek, és valami sarat odanyomnak a barlangunk falára! – kiáltott nagyot Mézes Mazsolka, a kismackó, és kiszaladt az ajtón.