Venczel Tímea: A kis Gesztenyefa (verses mese)

© Takács Tímea illusztrációja
A mese a szerző előadásában meghallgatható itt:
Fekete Annamária: A kis gesztenye (vers)

© Kovács Barbara illusztrációja
Kis gesztenye burokban
Fenn hintázik nyugodtan.
Ha fúj a szél, nem fázik,
Eső esik, nem ázik.
Hoffmann Bernadett: Gesztenye (mese)

© Hoffmann Bernadett (a szerző) illusztrációja
Esik az Eső, de a Nap néha felbukkan a Felhők takarója alól. Olyankor boldogan integet felém sugaraival, jelzi, hogy nemsoká találkozunk, aztán ismét eltűnik. Szeptember végén, mikor a nyár már csak egy halvány, szép emlék, a növénytársaim többsége hosszú álomra hajtja egykor dús koronáját és terebélyes gyökerét. Én nem! Én csak most kezdem élni apró gesztenyeéletem. Társaimmal mókázunk, gondoskodó anyanövényünk ágain hintázunk. Nagyon jó így, de azért várom a pillanatot, mikor házamból kibújhatok. Most még tüskés takaró borít, ki akarna így hazavinni… Anya megsimogat maradék leveleivel, jelzi, hogy nincs miért aggódnom.
Juhászné Bérces Anikó: Gesztenyefa (vers)

© Bedő Izabella illusztrációja
Gesztenyefa levele,
Mint a gyerek tenyere,
Mennyi, mennyi gesztenye
Csüng ágáról lefele.
Mihály Csaba: Őszi dal (vers)

© Kiss-Vörös Mónika illusztrációja
A lomb között már csak fényszöszök,
A harsány nyár már messze jár.
Sárgul a zöld és a köd fölött
Vándorlúd csapatok hangja száll.
Lupsánné Kovács Eta: Gesztenyefa (vers)
Suhanc lett
a magból,
lombot bont
mostantól,
gesztenyefa, sétány szépe,
méretes a terebélye,
út mentén áll – királyfa,
piramis a virága.

