© Gyólai Gabriella illusztrációja

Végestelen-véges messze, egy rejtett erdő még rejtettebb szélén lakott a szüleivel Rózsika és Fülöp, a testvérpár. Tovább olvasom...

Illusztrálta © Gerendai Éva

Nelli kíváncsian nézelődött a vásári forgatagban. Forgatta ovális fejét balra, majd jobbra, élvezte a nyüzsgést, a sok fecsegést, az alkudozás és a lázas válogatás minden izgalmát. Nelli vadonatúj fakanállány volt. Fiatal volt és büszke, úgy gondolta, hogy ő lesz a kirakodás legkelendőbb portékája, azonban az elbizakodott kis fakanállánynak hamar csalódnia kellett. Tovább olvasom...

© Dani Orsi illusztrációja

Csenő, a manó évek óta a padláson lakott. Az utolsó lakók réges-régen elköltöztek, és sokáig üresen állt a ház. A manó számára így aztán nem akadt semmi csennivaló, ezért már azon gondolkodott, hogy szedi a sátorfáját és odébbáll. Azonban nem sokkal karácsony előtt új lakók érkeztek. Csenő érdeklődéssel figyelte, ahogyan beköltöztek és elpakolták a dolgaikat. Alig várta, hogy alkalomadtán elemelhessen ezt-azt. Tovább olvasom...

© Aros Éva illusztrációja

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl… Minden izgalmas mese így kezdődik, ugye? Üsse kő, indítsuk mi is így! Tovább olvasom...

Szabó Bence (14 éves tanuló) rajza

Péntek Péter vékony, giliszta kisfiú volt. Rossz evő ez a gyerek! Ezt a nagyi mondta, és sütött, főzött mindenféle finomságot. Nyáron hideg meggylevest, de attól Péter torka megfázott, köhögni kezdett. Télen a forró mézes teától megizzadt, beszippantotta a hideg kinti levegőt, és rögtön begyulladt a mandulája. Láza is lett. Tovább olvasom...

Az illusztráció a szerző nyereménye, a Tündérrózsa Kézműves Műhely alkotása

A mese (felolvasva) meghallgatható itt: Tovább olvasom...

© Gebhardt Nóra illusztrációja

Néhány éve Lackó barátom a nagyszüleinél nyaralt egy tiszaparti falucskában, amikor oly különös kalandban volt része, hogy el se hinném, ha nem éppen magam mesélném. Tovább olvasom...