D. Oszuskó Sarolta: Készül a hóember (vers)
A vers meghallgatható itt:
A vers meghallgatható itt:
Felhőben a vízcseppek csak dideregnek egyre,
mindannyian izgatottan készülnek a télre.
Néhányan északra vágynak, fázósabbak délre,
beszélgetnek, nevetgélnek, jön fagy ma estére?
Havazik, havazik, hópihe szálldos,
gyönyörű a határ, csendesen álmos.
Pihi-puha takaró,
színe mint a kakaó.
Könnyű, mint a tollpihe,
fázom – kérlek, add ide!
Reggel mindig reszketek,
hűvösek a reggelek.
Hull a hó és hull a hó,
kucsmában jár télapó,
rázza, rázza a nagy fát,
rád szórja a zúzmarát,
a vörösbegy néz, csak néz
örvendezve fütyörész,
az aprócska ökörszem,
azt mondja, hogy élvezem,
illeg-billeg a cinke,
felkészült ő a télre,
sopánkodik a kakukk,
jaj micsoda balamukk,
riadót fúj fakopáncs:
– mert ő télen is jó ács,
azt üzeni: “megoldom,
ha fészked szelel, befoldom”,
esemesezik a pék,
lassan befagy mind a lék,
sok kenyeret vegyetek,
nehogy megéhezzetek,
ingyen adom, nem drága,
víg madárfütty az ára,
csipegetni legyen mit
a fészkekben tavaszig.
– Nem értem, miért nincs hó! Hamarosan karácsony lesz, ilyenkor már javában havazni szokott – dohogott a bajsza alatt Ficere, a nyuszi, miközben húzogatta maga után a szánkót a sűrű avaron. – Eszembe sem jutott utánanézni, mielőtt elindultunk, annyira biztos voltam a dolgomban.
Hajdanán, az idők kezdetén, amikor még csak a tündérek éltek a Földön, béke és harmónia uralkodott mindenfelé. A tündérek ültettek virágokat, fákat erre a kietlen, akkor még fiatalkorú bolygóra. Ők szórták el az első fűmagvakat, amelyeket aztán minden nap gondosan megfésültek a szél segítségével.