Nagy János: Pej lovam (vers)
Csillagszemű pej paripám,
hozzám futva lépte vidám,
fölpattanok a nyergébe,
ugratok a magas égre.
Csillagszemű pej paripám,
hozzám futva lépte vidám,
fölpattanok a nyergébe,
ugratok a magas égre.
A vers meghallgatható itt. Elmondja Mészáros Andrea:
Kutyabaj, kutyajaj,
ugatnak a Holdra,
mintha az a fényes korong
öreg rabló volna.
Bekukkant ő mindenhova,
követ minden árnyat,
kíváncsian várja végül:
Ott lent mit találhat?
Újat hall-e, vagy ugyanaz
megint már a nóta:
Lompos kutyák vonyítanak
mérgesen a Holdra.
Nyári égen Nap az úr,
forró fénye szinte szúr,
perzsel, éget ostora,
elbújnál, de nincs hova,
színarany a korongja,
olyan mintha forogna.
Csillag az égen
majd fel is érem,
fenn a magasban
száll telivérem.
Miért, hogy a föld fekete
s miért zöld a fű?
Mért vörös a naplemente,
s mért hegyes a tű?
Fenn az égen, messze délen
lágy holdkaréjt szelt a Nap,
csillagporral díszítette,
így lelt rá az alkonyat.