Varga Irén: Jelmezverseny (vers)
A vers meghallgatható itt:
A vers meghallgatható itt:
A vers meghallgatható itt. Elmondja Gosztonyi Csenge (9 éves):
Almát szed a körtefáról
Kovács Mari néni,
miközben a vaksi Böske
csukott szemmel nézi.
Megnyírták a Burkus kutyát,
olyan fura lett,
hogy másnap az összes kutya
rajta nevetett.
Hová lett a füléről és
farkáról a bojt?
Tegnap látták, akkor bizony
még a helyén volt.
Bújt a kutya ide-oda,
szégyellte magát,
még a holdnak is elmondta
a nagy bánatát.
Cirmos cica vigasztalta:
– Ne törődj vele,
a többinek lesz majd nyáron
tudom melege.
Eljött a nyár, míg az égen
a nap nevetett,
bokrok alján a sok bundás
búsan lihegett.
Irigyelték Burkus kutyát,
mert fürgén szaladt,
labdázott a gyerekekkel
vígan ez alatt.
Aztán mégis belátták, hogy
irigykedni kár,
és azóta minden kutya
nyiratkozni jár.
Valahol a hétmérföldes hegyen túl, de a csillagkincses tavon innen élt egy vénséges-vén házaspár. Nem elég, hogy öregek voltak, de a lábaik is úgy fájtak, hogy folyton áztatniuk kellet ecetes-sós vízben. Tudjátok, az sokat tud enyhíteni az ilyen reumás fájdalmakon.
A decemberi napocska gyenge sugarai kifésülték az erdő kócos, lombtalan haját. Lassan ébredt minden. Halkan zörrent az avar, ahogy megnyíltak az apró odúajtók, s mint parányi fekete pontok, bepöttyözték a fák törzsét a szimatoló orrocskák.
Van egy házam
mézeskalács,
kidíszített fajta,