Kutyifa Anikó: A morcos felhő (vers)
Felhőben a vízcseppek csak dideregnek egyre,
mindannyian izgatottan készülnek a télre.
Néhányan északra vágynak, fázósabbak délre,
beszélgetnek, nevetgélnek, jön fagy ma estére?
Felhőben a vízcseppek csak dideregnek egyre,
mindannyian izgatottan készülnek a télre.
Néhányan északra vágynak, fázósabbak délre,
beszélgetnek, nevetgélnek, jön fagy ma estére?
A kisfiú a feldíszített karácsonyfa előtt állt, és mély áhítattal a szemeiben a csillogó üveggömböket fürkészte. Egy varázslatos világ tárult elé. Ha egy kicsit jobbra fordította a fejét, a vörös díszeken végigsiklott a lámpa fénye, és bearanyozta őket; ha pedig balra fordult, az ezüstszínű sújtás vetett árnyékot rájuk. Olyanok voltak, mint az izzó tűzgolyók, amelyekre fagyos zúzmarát hintett Tél apóka.
– Nem értem, miért nincs hó! Hamarosan karácsony lesz, ilyenkor már javában havazni szokott – dohogott a bajsza alatt Ficere, a nyuszi, miközben húzogatta maga után a szánkót a sűrű avaron. – Eszembe sem jutott utánanézni, mielőtt elindultunk, annyira biztos voltam a dolgomban.
Mi leszel az éjszakában?
Csillagszóró, fényes.
Ha papírba összehajtlak?
Szaloncukor, édes.
Mi leszel, ha kibontalak?
Pajkos szemmel néző.
Mi leszel, hogy nekem ragyogj?
Karácsonyfaégő.
Mit csinálsz, ha gömbbé leszek?
Körbe-körbejárlak.
Mit csinálsz, ha elgurulok?
Loholok utánad.
S mit akkor, ha összetörök?
Összeragasztalak.
Ha elvesztesz, hol találsz rám?
Karácsonyfa alatt!
Olyan csöndes téli éjszaka volt, hogy hallani lehetett, amint a hópelyhek eggyé válnak a több centi vastag hótakaróval, amely beborította a hegyeket, utakat és a háztetőket is. A csöndet csak egy-egy kóbor kutyaugatás törte meg, azok sem a holdat vagy a csillagokat ugatták, valami mást érezhettek… valami megmagyarázhatatlan békét, mely az egész falut ellepte a hóval és a füstölgő kéményekkel együtt.
– Nagymama! Mesélj nekem! – kuporodott kis Balázs a Nagymama ölébe, és várakozóan tekintett rá.
Csenő, a manó évek óta a padláson lakott. Az utolsó lakók réges-régen elköltöztek, és sokáig üresen állt a ház. A manó számára így aztán nem akadt semmi csennivaló, ezért már azon gondolkodott, hogy szedi a sátorfáját és odébbáll. Azonban nem sokkal karácsony előtt új lakók érkeztek. Csenő érdeklődéssel figyelte, ahogyan beköltöztek és elpakolták a dolgaikat. Alig várta, hogy alkalomadtán elemelhessen ezt-azt.