Donnert Károly: Széles világ közepében (vers)
Tajta Bernadett illusztrációja
A vers meghallgatható itt:
Sarkady Emília: Miért van a tündéreknek szárnya? (mese)
Csáktornyai Katalin illusztrációja
A mese meghallgatható itt:
Sarkadi Emília: Miért nem lett Gyűszű mester királyi szabó? (mese)
Szentesi-Kiss Edina illusztrációja
A mese felolvasva meghallgatható itt:
Császár József: Szappanbuborék (verses mese)
Androsch Mónika illusztrációja
Az alábbi mese a vecsési Bálint Ágnes Mesefesztivál pályázatának egyik díjnyertes meséje.
Fecske László: Virágfestő Boldizsár (mese)
© Dani Orsi illusztrációja
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy manó, akit a tündér- és manótársadalom egyszerűen csak Unatkozó Boldizsárnak nevezett. Ezt a nevet azért aggatták rá, mert szegény folyton csak unatkozott. Minden tündérnek és manónak megvolt a feladata. Mindenki talált magának megfelelő elfoglaltságot, Boldizsár pedig állandóan arra hivatkozott, hogy ő is azt akarja csinálni, amit a többiek, csak mindig megelőzik őt.
Krisztina Currier: A Fekete-domb
A szerző illusztrációja
Réges-régen, még sokkal azelőtt, hogy az égig érő fák megtanultak beszélni, élt egy különös manó a Rengeteg erdő mélyén. Hosszú csíkos sapkáját a földön húzta, nagy pocakja kedvesen gömbölyödött, az orra pedig leginkább egy bimszli-bumszli nagy krumplihoz hasonlított. Tulajdonképpen nem sokban különbözött azoktól a manóktól, akikkel eddig találkozhattál; leszámítva persze azt, hogy tetőtől talpig teljesen átlátszó volt. Úgy bizony, s ha nem hiszed, mutatok róla egy képet, így ni:
Sarkady Emília: Manó Botond és a manók kincse (mese)
Dirr-durr, Biri-völgy titokzatos lakója soha nem csodálkozott semmin. Elég öreg és tapasztalt mágus volt, aki sok mindent megélt, bejárta a világot széltében-hosszában, és bizony mondom nektek, számtalan csodát és furcsaságot látott a nagyvilágban.