Török Nándor: A macska és a Nap (vers)
Macska szeme, ha kitárul
a Nap fényét befogadja.
Macska szeme, ha bezárul
napfény lesz a szeme rabja.
Macska szeme, ha kitárul
a Nap fényét befogadja.
Macska szeme, ha bezárul
napfény lesz a szeme rabja.
Napsugár hajlik,
csillan a téren,
megnyugszik lassan
árva levélen.
Harmaton játszik,
könnycseppnek látszik,
ahogy lecsordul,
lassan szerényen.
Öreg pocsolyából
visszakacsint,
száz szikra fénye
száll odakint.
A vers meghallgatható itt, elmondja Mészáros Andrea:
Ha az égbe lépcső menne,
fölsétálnék a Napig,
onnan néznék le a Földre
pirkadattól hajnalig.
Nyári égen Nap az úr,
forró fénye szinte szúr,
perzsel, éget ostora,
elbújnál, de nincs hova,
színarany a korongja,
olyan mintha forogna.
Miért, hogy a föld fekete
s miért zöld a fű?
Mért vörös a naplemente,
s mért hegyes a tű?
Fenn az égen, messze délen
lágy holdkaréjt szelt a Nap,
csillagporral díszítette,
így lelt rá az alkonyat.