Kurczina Terézia: Kockaváros (vers)

Illusztráció © Mona (Képíró Mónika)
Kockaváros területén
minden kocka alakú;
Ottjártamkor megcsodáltam,
van tehát egy szemtanú.
Illusztráció © Mona (Képíró Mónika)
Kockaváros területén
minden kocka alakú;
Ottjártamkor megcsodáltam,
van tehát egy szemtanú.
© Kovács Bogi illusztrációja
Miért, hogy a föld fekete
s miért zöld a fű?
Mért vörös a naplemente,
s mért hegyes a tű?
© Tóth Tímea Kitti illusztrációja
Kis földünknek
fényes napja;
Sugarait
nekünk adja.
Elfáradt már a Napocska,
sok volt ma a dolga,
mert az egész nagyvilágot
fénybe csomagolta.
Elindult a hegyek mögé,
sötétül az ég is,
mert ott van az ágyacskája.
Hát lefekszem én is.
© Horváth Lilla illusztrációja
Csipp csepp, cseppen,
csobban, csurran,
búvó patak
földből buggyan.
Ér lesz belőle,
érből patak,
patakok folyót
duzzasztanak.
Folyók torkollnak
tengerekbe,
s őket óceán
fogja egybe.
Vizei napba
kívánkoznak,
párafelhővé
párolognak.
Felhőből zápor
hull a földre,
cseppek pottyannak
tündökölve,
utat lelnek
mélység felé,
forrás magvába
futnak belé,
és máris csipp csepp,
cseppen, csurran,
búvó patak
ismét kibukkan.
Szüntelen tart
vándorlása,
kincsünk, vizünk
körforgása.
© Incze Ildi illusztrációja
Tombol a nyár, izzik a lég.
Hűs a folyó, tónusa kék!
Szárad a fű, fonnyad a lomb,
szomjas a rét, szirma se bont.
© Antal Viktória illusztrációja
Ébred a Nap, kék égen csillan a fénye.
Száz sugara hint forró csókot a dérre.
Olvad a hó, kis csermely csobban a tóba,
illan a tél, mintha soha nem lett volna.