Varga Irén: Tökfaragás (vers)
Vettünk ma egy jó nagy tököt,
amit anyu késsel bököd.
Leemeltük a tetejét,
Kikapartuk a belsejét.
Vettünk ma egy jó nagy tököt,
amit anyu késsel bököd.
Leemeltük a tetejét,
Kikapartuk a belsejét.
Álmos vagyok! – szólt a fa,
és kócos haját megrázta.
Szélbe fulladt színes éke,
messze szállt a sok levélke.
Őszanyó buzgón
Köti az éjjelt,
Fűzi a szemeket
Egymáson át.
Minden pajkos fényt
Télire eltesz,
Szép haja őrzi
Az ősz illatát.
Szeptember vége van, reggelente hűvös, párás az idő. Nyirkos, kellemetlen ködöt lehel a kiskert. Fázom. Nyáron, mikor szinte szédülök a melegben, jó lenne letenni magam mellé ünnepi, zöld palástomat. Most szeretném magamon tartani, beleburkolózni, hogy ne dideregjek, de nincs választás. Furcsa az élet…
Guba, guba,
Vadgesztenye.
Érik, mint a
Jó berkenye.
A vers meghallgatható itt: