Francsovics Judit: Az újévi lencse (vers)

Újévet ment köszönteni farkashoz a róka,
elhozta a legszebb tyúkot, mi csak volt az ólba.
Nagy jókedvvel bekopogott legjobb komájához,
de az bizony úgy elküldte, alig tért magához.
Így az útját a ravaszdi hazafelé vette,
alig tett meg néhány lépést , szembe jött a medve.
Bizony addigra a harag csak úgy forrott benne,
úgy elment a medve mellett, mintha ott se lenne.
– Ácsi! Ácsi! Róka koma! Talán nem vesz észre?
Nem is kíván jó szerencsét erre az új évre?
No de ezt már meg nem állja szó nélkül a róka,
el is mesél a medvének mindent szóról szóra.
Hiába vitt ajándékot drága komájának,
úgy elküldte, elemészti azóta a bánat.
Közelebb hajol a medve, s a fülébe súgja:
– Nem eszünk ilyenkor tyúkot, ezt mindenki tudja.
Újév napján legjobb étel egy jó nagy tál lencse,
így köszönt be talán hozzánk majd a jó szerencse.
Megfogadja a tanácsot a ravaszdi róka,
s konyhájában el is készül egy nagy lencsetorta.
Így indul el a farkashoz, aki most már látja:
mennyi szépet, s jót kíván az új évre barátja. Tovább olvasom...

Read More