Éles Anett: Bolond szél (vers)
A vers meghallgatható itt:
A vers meghallgatható itt:
Széllel bélelt szél-úrfinak
elveszett a szekere.
Szekér nélkül szélparipán
elindult, hogy keresse.
Lódult, fújt!
A szél-fiú azt figyeli
fenn a hegytetőn,
hová készül szellőlányka
lenn a zöld mezőn?
Nem csak emberi időtöltés, nem csak a fiatalok szórakozása. Olyan csoda, amely átfogja az egész bolygót. Ölelő karja tart, mint csecsemőt az édesanyja. Láthatatlan, akár a levegő, de ugyanúgy nélkülözhetetlen. Csak halljuk, akkor, ha mozog. Ezt a hangot a „szél” néven szólítjuk.
Egyszer volt, hol nem volt, Szél úrnak volt három szép leánya. Szélike volt az egyik neve, a másiké Szellő, a harmadiké Fuvallat.
Péntek Péter egy szépséges tavaszi napon született. Éppen pénteken! Ezt Péter akkor még nem tudta, sőt egyáltalán nem is érdekelte, hogy milyen nap van éppen. A picike Péter-babát csak az érdekelte, hogy tele legyen a kicsi pocija finom anyatejecskével, ringassák, altassák, szeretgessék.
Száll az erdőn,
Száll a mezőn,
Cikázik a réten.
Kertek alján,
Fű rejtekén,
Sötét meredélyen.
Nincs kezdete,
Nincs vége se,
Hangja ezerféle.
Néha lágyabb,
Máskor vágtat
Rónán szenvedélye.
Megcirógat,
Aztán megtép,
Széthordja a kazlat,
Felborzolja
Csibe tollát,
Vízcseppet igazgat.
Felhőt kerget,
Levelet gyűjt,
Port kavar örvénybe.
Ha elkapod,
Rakd csak bele
Anya kötényébe!