Téglásné Lovász Éva illusztrációja

Szívpuszikat rakosgatok,
színes, kicsi dobozba,
sorakoznak kisebb-nagyobb
kívánságok csokorba. Tovább olvasom...

Figus Tomsics Anita illusztrációja

A verset elmondja: Herner Atina Tovább olvasom...

© Szabó Noémi illusztrációja

A vers meghallgatható itt. Elmondja Stefán Dalma (4 éves): Tovább olvasom...

© Tajta Bernadett illusztrációja

Pihi-puha takaró,
színe mint a kakaó.
Könnyű, mint a tollpihe,
fázom – kérlek, add ide!
Reggel mindig reszketek,
hűvösek a reggelek. Tovább olvasom...

© Molnár Orsi illusztrációja

Olyan csöndes téli éjszaka volt, hogy hallani lehetett, amint a hópelyhek eggyé válnak a több centi vastag hótakaróval, amely beborította a hegyeket, utakat és a háztetőket is. A csöndet csak egy-egy kóbor kutyaugatás törte meg, azok sem a holdat vagy a csillagokat ugatták, valami mást érezhettek… valami megmagyarázhatatlan békét, mely az egész falut ellepte a hóval és a füstölgő kéményekkel együtt. Tovább olvasom...

Az illusztrációt az író gyermeke készítette

Szeretettel ajánlom Attilának és Eszternek, akik a legnagyobb örömöt hozták az életünkbe. Tovább olvasom...

© Németh Szilvia – Nészi illusztrációja

Fent a messzi északon, Norvégiában állt egy piciny falu. Ez a falu egy kis tó mellé épült. A tó különleges volt, hiszen az emberek sosem jártak oda horgászni, csónakázni vagy fürödni. Hogy miért nem? Mert bizony ez egy varázstó volt. A falubeliek így hát tiszteletben tartották, és nem háborgatták. Tovább olvasom...