Juhászné Bérces Anikó: Tulipán (vers)

© Lánginé Amália illusztrációja
Virágágyás nyoszolyán
Bimbózik a tulipán.
Szirmát bontja hajnalra,
S rámosolyog a Napra.
© Lánginé Amália illusztrációja
Virágágyás nyoszolyán
Bimbózik a tulipán.
Szirmát bontja hajnalra,
S rámosolyog a Napra.
Illusztrálta © dr. Kebeley Tímea üvegfestő | www.varazsuveg.hu
Reám csókolja melegét a pajkos,
makrancos szellővel érkező Tavasz,
vele ébredek én is, mint bolondos,
– zsongástól bódult – örök ifjú kamasz.
Ásít a hagyma,
zöldell az ágy,
répalevélben
éled a vágy.
Föltör a földből,
nézi az ég,
Napsugarakkal
biztatja még.
Itt a világos,
itt a meleg!
Nézd: a bokor, fa
is megremeg.
Rázza az ágát,
míg a virág
nyílik a rügyből,
mint a világ.
Tátogi borsó,
méla retek,
ízleli régen,
egy se beteg.
Fogd a kezük hát,
oly nagy a tét:
látni hamar
a nyár küszöbét.
Illusztrálta © Varga A Marika, MAYA
Nyár
© Rózsás Melinda illusztrációja
Volt egyszer egy kislány, Csöppke, aki elhatározta, hogy gazdag lesz. S hogy mi kell a gazdagsághoz? Hát kincsek. De mik is vajon azok a kincsek, és hol lehet találni? Legegyszerűbb, ha megkérdezi az anyukáját, hátha neki vannak kincsei – gondolta, és beszaladt hozzá a konyhába.
© Ihász Georgina illusztrációja
Varangyszínű földgöröngyön
barna béka tátogat.
Tarka lepke szór feléje
mesebeli átkokat.
© Urbán Nikolett illusztrációja
Víz alatt, víz alatt
sikló tekereg,
zsong a nád, zsong a nád
víztükör felett.
Vízipók, vízipók
gyorsan menekül,
nádirigó ringatódzó
fészkére repül.
A tavaszi ég alatt
nyújtózkodik
már a nap,
a szemét is jól kitárta,
körülnézett a határban,
sok dolgom lesz
itt nekem,
de jó, hogy felébredtem.