Döme Zsuzsa: A pünkösdirózsa (vers)
Mindig jó a megérzésem:
májusban várt érkezésem
akár szél fúj, akár esik,
pünkösd tájékára esik.
Mindig jó a megérzésem:
májusban várt érkezésem
akár szél fúj, akár esik,
pünkösd tájékára esik.
Péntek Péter egy szépséges tavaszi napon született. Éppen pénteken! Ezt Péter akkor még nem tudta, sőt egyáltalán nem is érdekelte, hogy milyen nap van éppen. A picike Péter-babát csak az érdekelte, hogy tele legyen a kicsi pocija finom anyatejecskével, ringassák, altassák, szeretgessék.
Ugye érzed, itt van május,
vidámitja kedvedet,
nyakad köré tekeri a
ficánkoló szeleket.
Szilaj léptű tavasz-fiú
április bolondja,
esőt tüsszent, rügyet pattint
a szomjazó ágra.
Szunnyad már az erdő,
ledobta ruháját,
fehér takarója
vigyázza az álmát.
Pletykál a patak,
kifut a partra,
májusi eső
habjait fújja.
Mézfaló, a barnamedve éhesen és álmosan ébredt, és kilépve barlangjából meglepetten vette tudomásul, hogy mindent hótakaró borít. Megdörzsölte a szemét, és nem értette, mi folyik itt. Emlékei szerint most tavasznak kellene lennie. A rigók édes énekére kellett volna ébrednie, a tavaszi virágok pompás illatára, napsütéses reggelre, és egy hatalmas adag mézre. Ehhez képest hideg volt, fázott, és legszívesebben aludt volna még egy keveset.