D. Oszuskó Sarolta: Készül a hóember (vers)
A vers meghallgatható itt:
A vers meghallgatható itt:
A mese a szerző előadásában meghallgatható itt:
Holdnak ezüstösen csillámló fénye,
Mosolyog kedvesen a rénszarvasnépre.
Egy éjszaka alatt bejárták a Földet,
Hogy a gyerekeknek okozzanak örömet.
Télapó szánját húzva a csillagos égen,
A zokni, cipő megtelik, csak légy résen.
Csengettyű hangja jelzi útjukat,
A hóban tán megleled a patanyomokat.
Kilenc rénszarvas húzza a szánt,
A zsák tele azzal, mit gyermek kívánt.
A virgácsot most északon hagyta,
Helyette cukorkát, csokit kapsz ma.
Egyetlen éjjel meglátogatja a falvakat,
Az élettől pezsdülő nagyvárosokat.
Hazatérve a rénszarvasnép pihen,
Üstökös a kanapéban mélázik csendesen.
Társai; Íjas, Rudolf, Csillag, Táncos,
Pompás, Villám, Ágas, no és Táltos.
Már mélyen alszanak, álmodnak,
Szépséges hóborította tájat látnak.
Üstökös kis kék pizsamájában, a fotelben,
Pöttyös bögréjéből kakaót iszik éppen.
Megfáradt patáin piros kötött zokni,
A Télapó neki is tudott ajándékot hozni.
Felidézve az éjszakai küldetést, mosolyog,
Ő tudja, a Mikulás kinek mit hozott.
Azt szeretné, ha jövőre is jó gyermek lennél,
Elvihessék majd neked, mit annyira szeretnél.
Hálás a szeretetért, a boldogságért, amit kap,
Felhörpinti a kakaóját, búcsúztatja a Holdat.
Mikor felkel már világos lesz, a Nap ragyog,
„Elmegyek most aludni, mert fáradt vagyok.”
Horkol a rénszarvasnép, a Hold őrzi álmuk,
Legyen boldog gyermekkorod, ez a kívánságuk.
Üstökös is jobbra fordul, húzza álmában a szánt,
Ez a legszebb munka, amit egy rénszarvas kíván.
Felhőben a vízcseppek csak dideregnek egyre,
mindannyian izgatottan készülnek a télre.
Néhányan északra vágynak, fázósabbak délre,
beszélgetnek, nevetgélnek, jön fagy ma estére?
Mit tegyünk, ha jön a fagy?
Foga, szája, körme nagy…
Belemar a földbe, sárba,
Csókot dob a gyümölcsfákra.
Megcsípkedi arcom, kezem:
Juj, de hideg, zsebreteszem!
Cinkos széllel fogócskázik:
Kit elkapnak, bizony fázik!
Haragszik az égszínkékre,
Szürke felhőt fúj az égre.
Madárdalra, táncra kél,
Követi sok falevél.
Vacog, reszket ház, eresz,
Víz nem cseppen, jég mered…
A virgonc-réti kerek erdőn végre elállt a hóesés. Ez volt az első nap, hogy nem havazott. Az öreg tölgyfák ágai roskadoztak a hótól. Télanyó milliónyi hópehelyből sűrű csipkét horgolt a tájra. A Nap megdörzsölte, majd lassan kinyitotta a szemét. Fény árasztotta el az erdőt. A fehér hópaplan szikrákat szórt a reggeli napsütésben.