Boros Bodza: A varázslatos világ (mese)

© Androsch Mónika illusztrációja

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl és az Üveghegyen is túl, volt egy kis sziget, amelynek Szívország volt a neve. Ezen a szigeten élt egy boszorkány. Úgy hívták, hogy Sztella. Sztellának két jóbarátja volt: Néró, a beszélő fekete macska és Emma, a jószívű kis tündér. Tovább olvasom...

Read More

Fecske László: Virágfestő Boldizsár (mese)

© Dani Orsi illusztrációja

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy manó, akit a tündér- és manótársadalom egyszerűen csak Unatkozó Boldizsárnak nevezett. Ezt a nevet azért aggatták rá, mert szegény folyton csak unatkozott. Minden tündérnek és manónak megvolt a feladata. Mindenki talált magának megfelelő elfoglaltságot, Boldizsár pedig állandóan arra hivatkozott, hogy ő is azt akarja csinálni, amit a többiek, csak mindig megelőzik őt. Tovább olvasom...

Read More

Pigniczki Ágnes: A tündérek is tévedhetnek (mese)

A napocska nevetve szórta sugarait a földre. Apró nyilai hol egy virág szirmán csusszantak le, hol egy fűszál lándzsáját élesítették. Most éppen Mosó Maci orra hegyén landolt egyikük. A maci jókedvűen pillantott föl, s integetve köszönte meg az ajándékot. Majd szemével végigfutott a kertben kifeszített köteleken száradó sok-sok patyolattiszta, nap- és nyárszagú ruhán. Tovább olvasom...

Read More

Sylvie Eaton: A Tavasztündér kiszabadítása

Mézfaló, a barnamedve éhesen és álmosan ébredt, és kilépve barlangjából meglepetten vette tudomásul, hogy mindent hótakaró borít. Megdörzsölte a szemét, és nem értette, mi folyik itt. Emlékei szerint most tavasznak kellene lennie. A rigók édes énekére kellett volna ébrednie, a tavaszi virágok pompás illatára, napsütéses reggelre, és egy hatalmas adag mézre. Ehhez képest hideg volt, fázott, és legszívesebben aludt volna még egy keveset. Tovább olvasom...

Read More