Pap-Tuka Boglárka: Vihar előtt, vihar után (vers)

© Tóth Tímea Kitti illusztrációja
Ragyog a napfény,
csillan a villám,
tófelszínt fodroz
játékos hullám.
Gyarmati Kata: Kánikula (vers)

© Incze Ildi illusztrációja
Tombol a nyár, izzik a lég.
Hűs a folyó, tónusa kék!
Szárad a fű, fonnyad a lomb,
szomjas a rét, szirma se bont.
Kálmánchey Laura: Az égbolt meséje (mese)

A szerző illusztrációja
Valamikor réges-régen, az idők kezdetén, a napocska egyedül búslakodott az égen. Minden napja egyformán telt, és nem volt egy teremtett lélek, akihez szólhatott volna. A virágok és fák lombjai távol voltak tőle, nem ért el hozzájuk a hangja. A madarak is messze elkerülték, féltek a forróságtól, melyet árasztott.
Juhász Magda: Hőség (vers)
A vers meghallgatható itt, Mészáros Andrea előadásában:
Stefán Luca: A lepkék új otthona (Ádi, Dádi és Briga meséje)
A lepketestvéreknél éppen ugyanúgy kezdődött a reggel, mint máskor. Megreggeliztek, majd töprengve vették szemügyre faodújuk ablakából az erdei tájat.
– Merre induljunk ma virágnektárt iszogatni? – kérdezte Ádi, a narancssárga lepke a többieket.

