Barbara Liney Woods: Anna a Műanyag-szigeten (mese)

© Trenka Zsófia illusztrációja

Anna szótlanul ült az autó gyerekülésében, miközben édesanyja az öccsével beszélgetett. Mikor hazaértek, felvette jégvarázsos hátitáskáját, és csendesen beballagott a házba. Bevitte a szobájába az iskolatáskáját, kivette az uzsonnás dobozát, és a konyhába ment, hogy odaadja Anyának, hogy elmosogassa. A kislány leült a játszószőnyegre, az ablak felé fordult, és sóvárogva a tölgyfa ágára rögzített kék hintát nézte. Anya odament hozzá, megsimította aranyszőke copfját, Anna ránézett. Tovább olvasom...

Read More

Varga Irén: Horgászlecke (vers)

Császár Mihály illusztrációja

Hegyek között kis tavacska,
abban lakik sok halacska.
Van belőlük jó sok fajta,
szószólójuk Harcsa Marcsa.

Egyik szombat délutánon
fény szűrődött át a fákon,
s észrevette Márna Márton,
horgász van a láthatáron.

Úszott is nagy sebbel-lobbal,
riadót fújt, és jó okkal.
Volt ő már itt nagy zsákokkal,
szatyrokkal és dobozokkal.

Itt hagyta a vízben őket,
felbosszantva a süllőket,
mérges lett a ponty és csuka:
– Hisz ez egy tó, és nem kuka!

Ha egy probléma felmerült,
a haltanács összeült,
az ügy végére pont került,
és még az ég is felderült.

Az elnökük volt Magdolna,
ki egy elegáns angolna,
korát tekintve matróna,
de nem volt, ki ezt felrója.

Így is történt, összegyűltek,
szép sorokban mind leültek.
Az elnöknő így szólt: – Csendet!
Hogy tegyünk a tóban rendet?

Sok halacska mind szót kapott,
vitáztak is majd’ fél napot.
Ennek Marcsa gátat szabott:
– Dolgozzunk ki javaslatot!

Márton így szólt: – Nincs ez jól így,
kell a bajra lelni gyógyírt.
Ne legyünk, ki levét issza,
én azt mondom, vágjunk vissza!

Aki ott volt, egyetértett,
hisz a pecás szabályt sértett.
Tanácstalan nézett amur,
amit érzett, nem volt l’amour.

– Na de mégis, mit csináljunk?
Ezentúl majd őrt kell álljunk?
Marcsa így szólt: – Várjunk, várjunk!
Nem kell semmit kitaláljunk!

Mit bedobtak, adjuk vissza,
így lesz csak a tavunk tiszta.
Ne kapjuk ma be a csalit,
leckéztessük meg a palit!

Amit bedobott a tóba,
Akasszuk fel a horogra.
Fogja azt ki a kukaccal,
bámulhat majd buta arccal!

Mogorván nézett a busa,
csábította kukac húsa.
Sóhajtott a dévérkeszeg:
– Én már így is alig eszek!

Az elnök kért végül csendet,
csitítva a kedélyeket.
– Bár nem ért mindenki egyet,
vessük azért be, mint fegyvert.

Az ülést most feloszlatom,
Dolgozzunk a feladaton!
Meg is indult a nagy halraj,
összetartott minden halfaj.

Horogra akadt sok szemét,
bántotta a horgász szemét.
Ezután ha volt is kapás,
nem volt más, mint újabb csapás.

Nem fogott mást, csupán lomot,
mindent, mi már ütött-kopott:
lyukas bakancs, traktor gumi,
rongyos ruhák, törött cumi.

Ezzel töltve el az estét,
fáradtan vonszolta testét.
Meg is tanulta a leckét:
Ne szennyezze környezetét.

Többé nem lesz ilyen csacska,
boldog volt a sok halacska.
Ünnepnap lett ez a tónál,
többet ért ez minden szónál. Tovább olvasom...

Read More

Juhász Magda: Táncol az eső (vers)

© Deák Eszter illusztrációja

Esik az eső,
és mintha fázna,
víg csárdást jár a
pántlika lába.
Zsenge levélke
tenyerét tartja,
szelíden gurul,
a vízcsepp rajta.
Búzaszem pattan,
dárdáját nyújtja,
bő termést ígér
az égnek kútja.
Táncol az eső,
ébred az élet,
fuvolát fújnak
szellőlegények. Tovább olvasom...

Read More

Donácziné Meiszter Orsolya: Az esőcsináló (mese)

Illusztrálta © Bodonovich Márti (m’ARTás) | facebook.com/mARTasfestmenyek | martasfestmenyek.hu

Történt egyszer, hogy még a szokásosnál is forróbb napra virradtak Smaragd-sziget lakói. A házak fehér falai már a reggeli órákban szikráztak az erős napfényben. Az időjárás egyre nagyobb nyugtalansággal töltötte el a sziget lakóit: hosszú hetek óta nem esett egy csepp eső sem. A nap minden reggel felkelt és végigperzselte a földet. Az emberek félni kezdtek, hogy kiégnek a növények és nem lesz termés, amelyet learathatnak. Ivóvízből is nagyon kevés volt már, és bár a szigetet minden oldalról körbevette a tenger, annak vizét mégsem ihatták meg, hiszen sós volt. Tovább olvasom...

Read More