Bábel Antónia: Kutyamikulás (vers)

Megjelent: 2018. július 9. Kategória: Bábel Antónia, Vers

A jóságos Mikulásnak
Volt egy kedves barátja:
Aranyszívű, okos szemű
Hűséges, szép kutyája.

Egyik télen a Mikulás
Hóban fürdött, s megfázott.
Mit tegyen most? Menni kéne…
Így szólt hát a kutyához:

Kis barátom, itt a bundám,
Sapkám meg a zsebében,
Kérlek, légy te a Mikulás,
S helyet kapsz a mesében.

Krampuszom is itthon marad,
Neki kell ápolnia,
Ő helyette veled tarthat
Jó cimborád, a cica.

A feladat igen nehéz,
De a kutyus úgy örült,
Azzal, hogy a bundába bújt,
Régi vágya teljesült.

Cicuska a krampuszruhát
Kicsit kisebbre varrta,
Hogy szokatlan öltözéke
Csinosan álljon rajta.

Jó gazdájuk elmesélte,
Mit és hogyan tegyenek.
Nem csalódhat az ünnepben
A sok kedves kisgyerek.

Felöltöztek, elindultak,
Útra készen várt a szán.
Kutyamikulás még nem volt,
De nem is lesz ezután!

Kutyusunk a szán elején,
A cica mögötte ült,
Esett a hó, és a gyors szán
Elindult, s máris repült!

Ügyesek és gyorsak voltak,
Vitték a sok csomagot,
Egy kisgyerek sem maradt ki,
Mind ajándékot kapott.

Végeztek a nagy munkával,
S fordultak is vissza már,
Tudták, hogy a jó Mikulás
Izgatottan rájuk vár.

Elfáradva értek haza,
S nagyon büszkén mesélték,
Hogy a fontos feladatot
Miként teljesítették.

A Mikulás megdicsérte,
Kutyust, cicát szívéből,
S mint ígérte, nem maradtak
Ki ebből a meséből.

© Kucsak Nadya illusztrációja

A szerző weboldala: www.babelantonia.hu