Bábel Antónia: Kutyamikulás (vers)
A jóságos Mikulásnak
Volt egy kedves barátja:
Aranyszívű, okos szemű
Hűséges, szép kutyája.
Egyik télen a Mikulás
Hóban fürdött, s megfázott.
Mit tegyen most? Menni kéne…
Így szólt hát a kutyához:
Kis barátom, itt a bundám,
Sapkám meg a zsebében,
Kérlek, légy te a Mikulás,
S helyet kapsz a mesében.
Krampuszom is itthon marad,
Neki kell ápolnia,
Ő helyette veled tarthat
Jó cimborád, a cica.
A feladat igen nehéz,
De a kutyus úgy örült,
Azzal, hogy a bundába bújt,
Régi vágya teljesült.
Cicuska a krampuszruhát
Kicsit kisebbre varrta,
Hogy szokatlan öltözéke
Csinosan álljon rajta.
Jó gazdájuk elmesélte,
Mit és hogyan tegyenek.
Nem csalódhat az ünnepben
A sok kedves kisgyerek.
Felöltöztek, elindultak,
Útra készen várt a szán.
Kutyamikulás még nem volt,
De nem is lesz ezután!
Kutyusunk a szán elején,
A cica mögötte ült,
Esett a hó, és a gyors szán
Elindult, s máris repült!
Ügyesek és gyorsak voltak,
Vitték a sok csomagot,
Egy kisgyerek sem maradt ki,
Mind ajándékot kapott.
Végeztek a nagy munkával,
S fordultak is vissza már,
Tudták, hogy a jó Mikulás
Izgatottan rájuk vár.
Elfáradva értek haza,
S nagyon büszkén mesélték,
Hogy a fontos feladatot
Miként teljesítették.
A Mikulás megdicsérte,
Kutyust, cicát szívéből,
S mint ígérte, nem maradtak
Ki ebből a meséből.

© Kucsak Nadya illusztrációja