Bábel Antónia: Őzek (vers)
Nézd, az őzek ott suhannak.
Négyen, nem is! Öten vannak.
Megállnak egy kicsi háznál,
Oly hideg van, te is fáznál.
Belesnek a kis ablakon,
Apó pihen a pamlagon.
Kandallóban parázs lobban,
Elillannak azon nyomban.
Apó felkel őket látva,
Csizmát ragad, s kimegy hátra,
Megtölti a vadetetőt
És kémleli a hegytetőt.
Őzek sora onnan nézi,
Megindulnak, mint az égi
Hóhadaknak sűrű árja.
Szakad a hó a világra.
Apóra is hull száz pihe,
Orrát dugja egy őzike
Hálásan a két kezébe,
Öregapó tenyerébe.
© Kucsak Nadya illusztrációja
