Bábel Antónia: Pénteki Miaú! (vers)
A vers meghallgatható itt. Elmondja Gosztonyi Csenge (9 éves):
Párna Talpú Cirmos Mici iskolába készül.
Bajszát pödri, s egeret fog zsákjába ebédül.
Megnyaldossa a bundáját, fényes, mint egy csillag.
Tanár néni így köszönti: Mici, jó, hogy itt vagy!
Mellette egy nyalka úrfi, Csavargyári Nyafka,
Leckét sosem ír őkelme, padtársára hagyja.
Izgatott a cicaosztály apraja és nagyja,
Délután a tehetségét mind megmutathatja.
El is jön a három óra, jönnek a nagy macskák,
Kiscicájuk pofikáját ragyogóra nyalják.
Sorban ülnek a tanárok, Kurtalábú Kence,
Irodalom a mindene, óda a kedvence.
Mellette ül Nagybajuszú Okulárés Pandúr,
Muzsikában igen jártas, kifinomult kandúr.
A sort zárja hófehéren Szörénkené Suta,
Jó szívének párja nincs, de nem bírja, ki buta.
Ott ücsörög kíváncsian Bolyhos Rőzse néni,
Meseíró öreg macska, Cirmos Micit nézi.
Ő az első kis szereplő, verset mond egy kurtát,
Csavargyári Nyafka pedig elnyávog egy nótát.
Gitárt penget egy kis perzsa, társa zongorát nyom,
Felhangzik egy régi népdal, a „Kis cica lányom”.
Jönnek sorban a kismacskák, csíkosak és barnák,
Ősi macskák nagy verseit bátran elszavalják.
Előtűnik egy kis vörös, Egérfalvi Smörli,
Víg mesét mond, s a nézőket hahotába dönti.
Utoljára Hegyes Fog fúj még egyet trombitán,
S büszke szülők mancstapsával véget ér a
Cicasulis kultúrmacska délután.

© Ihász Georgina illusztrációja