Balázs Szabolcs: Cica úrfi és a patkótalpú Aranycsikó
Szénaboglya
Szalma copfja
Szűk szellőben lengedez.
Cirka ujjnyi
Cica úrfi
Mancsaival elszemez.
Bajsza hetyke,
Lustul egyre,
Híre repül messzire.
El-elfortyog,
Be-behortyog,
Lusta pára, ennyire.
Nagy robajjal,
Patkótalppal,
Arany csikó érkezik.
Dobbant egyet,
Dobbant kettőt,
Lábai megfékezik.
Drótos-tótos
Szőre kócos,
Sörényében aranyszál.
Lesi, hogy a
Cica úrfi
Cicaföldön mit csinál.
– Cirka ujjnyi
Cica úrfi!
Fogtál-e ma egeret?
– Fogtam bizony,
Arany csikóm!
És már el is mehetett.
Elengedtem,
Nem tehettem
Szívem szerint egyebet.
Megsajnáltam.
Megsirattam.
Inkább eszek kenyeret.
– Mit nem hallok?
Hogy te, cica,
Így adtál egérutat?
Na még mit nem!
El is higgyem?
Ki vele! Az igazat!
Cirka ujjnyi
Cica úrfit
Az igazság elérte.
Bevallhatta,
Mi a baja,
Mért nincs egér ebédre.
– Lehet dagadt,
Príma, falat,
Akárkinek egere!
Húst ma gyomrom,
Sújt a poklom,
Nem kívánok látni se.
Felfúvódtam,
Felpuffadtam
Csúnyán, majd kidurranok.
Csak remélem,
Hogy túlélem
Ezt az átkozott napot.
A paripa
Nagy karika
Párát fújt az orrlyukán.
Ahogy tudott,
Megosztozott
Kis barátja nagy baján.
– Egyél velem!
Van itt nekem
Sárgarépám, nagy vödör.
Üde, zsenge,
Gyomrod rendje
Helyreáll majd, s nem gyötör.
– Fütyülni is
Fogok tudni?
Kérdezte a macskaság.
– Még szép, figyeld!
S aranycsikó
Füttyentett egy akkorát!
Hogy azóta,
S azon túl is
Cicaföldje csak fütyül.
Szénaboglya
Szalma copfja
Füttyszó közepén csücsül.
© Rátkai Béla illusztrációja
Bemutatkozás:
Balázs Szabolcs vagyok. Hobbi meseíró és gyermeki énjét gondosan őrző felnőtt.
Alkotói tevékenységgel (zeneszerzés, versek) középiskolai éveimben kezdtem foglalkozni. A szerelem később is megmaradt, bár az alkotói tevékenység jellege némileg átalakult, fókuszáltabbá vált. Az utóbbi időben javarészt meséket, gyermekverseket írok.
A papírra vetett történetek visszatérő eleme a számomra oly fontos humor, a magyar nyelvben rejlő, számos lehetőséggel való játszadozás. Az állat- és növényvilág szintén remek közeget jelent a vicces szituációk, érdekes karakterek megteremtésére, ezért meséimben előszeretettel szerepeltetem a flóra, fauna apraja-nagyját. Néha már akkora az érdeklődés, hogy castingot kell tartani.
Igyekszem életkedvet, vidámságot, pozitív üzeneteket és emellett tudást, tanulságot is az alkotásokba csempészni. A gyermekek mellett a felnőttekre is próbálok kikacsintani a sorok közül.