Balázs Szabolcs: Medve koma (vers)

Megjelent: 2018. július 21. Kategória: Balázs Szabolcs, Vers

Tűnt a tavasz, nyargalt a nyár,
Elinalt az ősz.
Medve koma tekintete
Szűz havon időz.

Barlang mélyén bekuckózva,
Csendben kucorog.
Lesi, hogy a színes világ
Kopárrá fogyott.

Duzzog! Vajon ébren neki
Mi dolga van itt?
Téli medveiskolában
Tanár se tanít!

Egyszer hasán, máskor oldalt
Fetreng őkelme.
Ásításra tátja száját,
Pilled a szeme,

S le is ragad olykor-olykor.
Ólomként húzza
Szemhéjának szűk kapuját
Az álom súlya.

Édes alvás fonja körbe,
Horkol nagyokat.
Átalussza a mogorva
Tél-hónapokat.

Mackóbarlang ajtaján egy
Cetlin üzenet.
Rá van írva girbegurbán:
“Épp szünetelek.”

© Molnár Orsi illusztrációja

Az író bemutatkozása:
“Balázs Szabolcs vagyok. Hobbi meseíró és gyermeki énjét gondosan őrző felnőtt.
Alkotói tevékenységgel (zeneszerzés, versek) középiskolai éveimben kezdtem foglalkozni. A szerelem később is megmaradt, bár az alkotói tevékenység jellege némileg átalakult, fókuszáltabbá vált. Az utóbbi időben javarészt meséket, gyermekverseket írok.
A papírra vetett történetek visszatérő eleme a számomra oly fontos humor, a magyar nyelvben rejlő, számos lehetőséggel való játszadozás. Az állat- és növényvilág szintén remek közeget jelent a vicces szituációk, érdekes karakterek megteremtésére, ezért meséimben előszeretettel szerepeltetem a flóra, fauna apraja-nagyját. Néha már akkora az érdeklődés, hogy castingot kell tartani.
Igyekszem életkedvet, vidámságot, pozitív üzeneteket és emellett tudást, tanulságot is az alkotásokba csempészni. A gyermekek mellett a felnőttekre is próbálok kikacsintani a sorok közül.”