Csáktornyai Katalin: Anya kócos (vers)
A vers meghallgatható itt:
Anya kócos. Hogy mióta?
Azt talán már ő sem tudja.
Nem mosta meg jó régóta,
a napokat nem számolja.
Anya gyűrött. Fáradt kicsit,
de tanulni így is segít.
Dolgozik és házit készít,
dobozokból házat épít.
Anya nyúzott, néha mérges,
feje füstöl, hangja éles.
Máskor meg csak szomorú lesz,
ha a falra filccel festesz.
Anya oly szép, fáradtan is,
nem kell neki gyöngykaláris.
Amit művel, szürreális,
kreatív és zseniális.
Anya csodás, mindig szeret,
ha mókázunk, velem nevet.
Akkor is ad jóéjt puszit,
ha napközben káosz pusztít.
Anya tündér, úgy szeretem!
Ha nem ér rá, kiheverem.
Anya egy kincs, oly jó nekem,
hogy pont olyan ő, mint amilyen.
És kérhet tőlem puszit, százat,
mert szeretem az Anyukámat!
B. Huszár Bernadett illusztrációja