Brátán Erzsébet: Ha az égbe (vers)
Ha az égbe lépcső menne,
fölsétálnék a Napig,
onnan néznék le a Földre
pirkadattól hajnalig.
Ráülnék a szivárványra,
hol a szellő táncot jár,
önfeledten, láblógatva,
míg az idő meg nem áll.
Káprázatos színkavalkád,
illatfelhő kényeztet,
sehol másutt ily boldogság,
átölel a szeretet.
Ha az égbe lépcső menne,
felsétálnék a Napig,
hogy ez álmom átélhessem,
nem várnék biz’ holnapig.
Értékeld az illusztrációt:
Tíz éve írok meséket, verseket, ifjúsági irodalmat, spirituális írásokat, regényeket, novellákat, krimit, sci-fit, stb. Életem az írás, de olvasni is szeretek.
Szerzői oldalamon bővebben: https://www.facebook.com/ bratankonyvek/”
Szerzői oldalamon bővebben: https://www.facebook.com/
(a szerző bemutatkozása)