Bujáki Lívia: A kutyavári kutyák (vers)
A vers (felolvasva) meghallgatható itt:
Kutyaváron hosszú sorban
tarka kutyaházak.
Kutyaváron minden este
csontot vacsoráznak.
Kutyavári Elemérnek
de nagy napja van ma!
Éppen ma van hét éve, hogy
fialta az anyja.
Barátait Elemérünk
mind-mind meg is hívja,
táncot rophat hajnalig ott
bárki, aki bírja!
El is jönnek a barátok,
ajándékot hoznak,
születésnap, dínomdánom,
nyoma sincs a rossznak.
Kutyafutta Katalin már
rágódik egy csonton,
egyik-másik megirigyli,
úgy volt, ahogy mondom!
Nézte-nézte a sok kutya
irigyen a csontot,
mígnem aztán egymás után
Katalinra rontott.
Húzta-vonta, megharapta,
kutya világ volt ám!
Sántakutya Bélát marta
Kutyánkutya Zoltán.
Aki pedig véletlenül
leverte a lámpát,
nem volt az más, csakis szegény
Kivertkutya Árpád.
A sok kutya nagyot nézett!
Keresték a villanyt,
marakodó kedvük aztán
sorban el is illant.
Szégyellték hogy verekedtek.
Bocsánatot kérni
nem is restellt senki más, csak
Kutyaütő Béni.
Úgy elszaladt három napra,
a színét se látták!
Macskafalván találta meg
Kivertkutya Árpád.
Így esett a születésnap.
Azóta is fél a
Kutyahideg Emesétől
Sántakutya Béla!