Donnert Károly: Vonat indul Nekeresdre (vers)
A vers (felolvasva) meghallgatható itt:
Vonat indul Nekeresdre,
aki csak ül benne,
mind a híres nekeresdi
nagyvásárra menne…
Telis-tele a sok vagon
nem kicsit, de nagyon,
Örzse néne le is marad,
ám nem búsul azon:
Csudájára a világnak,
bukfencet vet hármat,
s felölti a képét egy vén
csúf varjúmadárnak.
Aztán égbe száll a beste,
s a magasból les be
a kocsikba, kíváncsiság
vágyától repesve….
Hogy mit lát a vén boszorka,
meg a rezes orra,
most, gyerekek, tinéktek is
elmesélem sorra:
Nagyra nőtt a laskagomba,
nem fér a vagonba:
erdész bácsi mit tehetne,
mégis belenyomja…
Hoz egy kofa annyi dinnyét,
talán el se hinnéd:
egymás mellé gurigatva
Bécsig érne innét…
Erőművész nagy vitézül
patkót törni készül:
rúd kolbászhoz tormát eszik
ezért körítésül…
Laci bácsi Cinkotárul
malacokat árul:
míg a sánta elöl visít,
a kehes megy hátul…
Teli batyut visz a kukta:
benne mákos bukta,
éhes kutya szagolgatja,
nincsen tőle nyugta…
Ráesett a fazekasra
egy nagy cserépkaska:
szegény feje szánja-bánja,
mért rakta magasra…
Mérgelődik Perec Ákos,
híres mézesbábos:
az ölében teli mézzel
kiborult a lábos….
A cirkuszos fejét fogja
(olyan, mint a kocka):
kiszökött a dobozából
idomított pocka…
Bencehegyi, Bencevölgyi,
két kapatos földi
a poharát vörösborral
tele-tele tölti…
Cigányasszony sok lurkóstól
tenyerekből jósol:
ki ad néki egy petákot,
vár reá a jó sor…
Rettentően nagy zavarba’
van az öreg varga:
rájött, hogy az összes csizmát
mind ballábra varrta…
Kicsi öleb nyughatatlan:
vizes lett a paplan…
A gazdája korholja, de
ő csak rá se vakkan…
Süket zenész citerája
nem fér az iszákba,
ezért ő a teringettét
sűrűn kiabálja….
Molnárlegény feje viszket:
rászórta a lisztet,
amit három inasával
Nekeresdre visznek…
Ilyen bolond társaságot
utazni ki látott?
Elszaladt a masiniszta,
el mind a hordárok,
El a bajszos jegykezelő,
és el Bódi Benő:
sajnos, az állomásfőnök
nem volt más, éppen ő…
Így nem indult el a vonat,
s ki-ki otthon maradt,
vásár helyett napozással
töltve el a nyarat…
S hazarepült, sajnálta bár,
Örzse is, a madár,
ki azóta csak azt hajtja:
„Kááárrrr volt érrte, de kárrrr..!”
Csáktornyai Katalin illusztrációja