Donnert Károly: Zűrzavar (vers)
A vers meghallgatható itt:
Virágoktól tarka réten
minden fűszál rendben, szépen.
S bár e vers is tiritarka,
mégsincs se füle, se farka.
Van benne egy kövér pocok,
ki a mezőn fürgén kocog.
Van benne egy kicsi macska,
arasznál nem nagyobbacska.
Van benne egy szürke egér
(egy rímet tán ő is megér).
Van benne egy vörös kánya,
(vagy réti sas? Fene bánja!).
Van benne egy öreg halász,
fején hajat alig találsz.
S van benne egy bajszos harcsa,
ragadozó, harcos fajta.
Hát, egy szép nap az egérke
a kismacskát nyakon csípte,
dagi pocok gyorsan szállva
ráharapott a kányára!
(Avagy lehet, hogy a sasra…
ki lát fel olyan magasra?)
S a hal, rajta pikkelypalást,
kifogta a kopasz halászt…
Ejnye, ez biz’ nem jól van így!
A fülednek, pajtás, ne higgy…
Csináljunk hát gyorsan rendet,
abban, hogy ki kit fogott meg:
tehát, egy nap a kismacska
ráugrott a rétisasra,
(vagy talán épp a kányára?
túl sok ez a talány mára…)
Öreg, kopasz halász legott
gilisztával pockot fogott,
a kisegér meg egy harcsát,
s vele együtt a nagy bajszát.
No, várjunk csak, kispajtikák,
Hisz ez még így is butaság!
Megpróbálom utoljára,
hátha most már összeállna:
nos, a kánya (vagy hát a sas)
halászt fogott, aki kopasz,
bajszos harcsa, semmi kétség,
fülön csípte az egérkét,
végül pedig kövér pocok
volt az, aki macskát fogott…
Ejnye, csak nem megy ez nekem,
szerteszéjjel fut az eszem,
az a borsószemnyi, mafla…
Így ebbe a feladatba
fogam végleg belevásott…
Segítsetek, óvodások
rendet tenni, hogy e tarka
versnek legyen füle-farka,
s mondjátok el, gyerekek,
ki a fogó, s kit fog meg…?
Illusztráció: © Gyöngyössy János | ifjgyj@yahoo.com