Ecsedi Irén: Bújócska (vers)
Olyan vagyok, mint az álom,
megjelenek, ha nem várod.
Minden nap egy kicsit máshogy,
csak a szíved kell kitárnod.
Keresgélhetsz engem bárhol,
sosem vagyok tőled távol.
Néha bújócskázom veled,
ha arcodon könnycsepp remeg.
Észrevehetsz kőben, fában,
Út szélén egy kis virágban.
Virágra szállt kis lepkében,
a madarak énekében.
Ott vagyok a nyárban, télben,
napsütésben, hóesésben.
Dicséretben, biztatásban,
Simogató kéz nyomában.
Szemeid, ha felragyognak,
Bujkálok a mosolyodban.
Hogyha örülsz, hogyha táncolsz,
nálad vagyok, velem játszol.
Hogy hol keress? – Közel, távol,
megtalálhatsz engem bárhol.
Hideg télben meleg ágyon,
eső után szivárványon.
Illusztrálta: Jancsovics Éva
Értékeld az illusztrációt: 
(24 értékelés, átlag: 3,50 out of 5)
A fenti írás a MeseLes olvasgató 2017. nyári pályázatán pandás füzetet nyert a Bozoki Kids Fashion felajánlásának köszönhetően.
“Nagymama korban vagyok (60 éves) egy unokával. Mindig is versszerető voltam, és néhányszor én is írtam már (többnyire haikut vagy legalább is 5-7-5 formában).”
(Ecsedi Irén, a szerző)