Ecsedi Irén: Évszakok (vers)
Március lépdel,
iszkol a tél,
enged a fagy
és langyos a szél.
Nap melegétől
zöldell az ág,
virágözönben
állnak a fák.
Június végén
eljön a nyár,
Iskola vége,
strand vize vár.
Rekkenő hőség,
vad zivatar,
békazenére
ébred a hal.
Szeptember izzik,
szél muzsikál,
hűvösebb ekkor
az éjszaka már.
Kis gida megnőtt,
száll a madár,
ködtakaróban
alszik a táj.
December koppan,
itt van a tél,
dércsipkés fákkal
játszik a fény.
Siklik a szánkó,
csúszik a jég,
hópelyhek ezreit
szórja az ég.
Illusztrálta: © Sajó Bori www.sajobori.hu facebook.com/sajobori
Értékeld az illusztrációt: 
(122 értékelés, átlag: 4,57 out of 5)
“Nagymama korban vagyok (60 éves) egy unokával. Mindig is versszerető voltam, és néhányszor én is írtam már (többnyire haikut vagy legalább is 5-7-5 formában).”
(Ecsedi Irén, a szerző)