Éles Anett: Durci és Morci (vers)
A vers meghallgatható itt:
Durci és Morci ma korán reggel felkelt,
Durci ki nem állta,
Morci meg utálta
a korai kelést és a hideg reggelt.
Durcinak feje fájt, Morcinak bokája,
nem volt kedvük menni,
de ott kellett lenni,
mert meghívták őket csülöklakomára.
Morci morcoskodott: Messze van a város,
ő ugyan nem kelne,
ebédért reggelre.
Durci meg duzzogott: Ő bizony még álmos!
Délig morgolódtak, forogtak az ágyban,
megkordult a bendő,
és a két lézengő
fáradtan bolyongott gyűrött pizsamában.
Indulni kellene! Ebédidő van már!
Lusta kutya páros,
állandóan álmos:
Vakaródzott Durci, Morci mint a lajhár..
Vendégváró gazda jól elunta végül,
aztán megfogadta,
hogy a rossz ebadta
két lusta barátját nem hívja vendégül.
Morci morgolódott: elkéstünk, már mindegy!
Durci duzzogva szólt:
minden hiába volt:
Üres már az asztal, nem vár senki minket!
Durci érezte már, olyan éhes, szédül.
Morcinak volt mersze,
szégyenkezve persze;
Csülőkcsontot csentek, csemegéztek végül.
© Feles Krisztina illusztrációja