Éles Anett: Vajon micsodák eme csöppnyi csodák? (vers)
A vers meghallgatható itt:
Izzik a, izzik a búzakalász,
a nádirigó vígan danolász,
hajlik a fűzfa, és rezzen az ág,
lombjukat rázzák serényen a fák.
Zizzen a, zizzen a csipkebokor,
surran egy gyíkocska tán valahol,
csobban a hűs víz, tücsök ciripel,
dallamát messze a szél viszi el.
Rebben a, rebben a szárnyas sereg,
tótükörre karikákat remeg.
Csengve csorog, csodaszép a patak,
apró kis fodrán megcsillan a nap.
Lebben a, lebben a tétova szél,
megáll, elindul, majd messze kísér,
jajdul a hangja, ki tudja minek,
nem látni, de hallom, hogy messze siet.
Moccan a, moccan a langyos avar,
mozdul alatta, amit betakar;
szisszen a szussz is az árnyak alatt:
Hopp! Már itt sincsen, mert messze szaladt!
© Karakas Erzsébet illusztrációja