Francsovics Judit: Az én játszóterem (vers)
A vers meghallgatható itt. Elmondja Stefán Károly (7 éves):
Nincs a játszótéren senki.
A hinta is búsan áll.
Magányos lett a nagy csúszda,
nincsen aki csúszna már.
A homokból pogácsákat
nem süt a sok kisgyerek.
A mászóka mellett a fa
szomorúan integet.
Végre! Ez a játszótér ma
csak az enyém lehetne.
Mint egy király az országán,
uralkodnék felette.
Ma a hintán csak én ülnék,
csúszdázhatnék jó sokat.
A mászóka tetejéről
lógatnám a lábamat.
Enyém lenne a játszótér
Egy csupán a bökkenő:
Akkor mikor így lehetne,
mindig esik az eső.
Blázy Zsuzsanna illusztrációja