Gallai Gabriella: Csapongó (vers)
Kikeletre hív a csalfa napsugár,
ahogy kitekintek az ablakon,
szétnézek. Dunnában reszket a határ,
zúzmara ásít a csupasz ágakon.
Farsangot ül a tréfás kedvű Tavasz!
Jelmeze páratlan, szikrázó fehér,
hímzett kabátján a paszomány havas,
jégvirággal hintett fátyla földig ér.
Télherceg karján forog körbe-körbe
huncut mosollyal csillogó szemébe’
megkésett mulatság fagyos éjjelén.
Karjait tárja, ölel kebelére,
smaragdot terít erdőre, mezőre,
aranyló fürtjein hintázik a fény.
2018.03.20.
Illusztrálta: © Sajó Bori www.sajobori.hu facebook.com/sajobori
Értékeld az illusztrációt: 
(6 értékelés, átlag: 4,00 out of 5)
“Gallai Gabriella vagyok, két fiúcska édesanyja. Nekik is és róluk is írtam pár gondolatot versbe foglalva.
Már gyermekként szerettem a meséket, rímeket és írtam is néhány verset. Hosszú szünet után pár éve kezdtem újra a verselgetést hobbiból. Nem tanultam emelt szinten irodalmat, csak ösztönből írok.
Verseimben valós és képzelt történetekről, érzésekről mesélek, melyek a Gabavers (facebook) oldalon találhatóak. Szeretettel ajánlom figyelmetekbe.
http://www.facebook.com/
(a szerző bemutatkozása)